Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 10. szám - Külföldi lapszemle

Külföldi lapszemle

397

lipcsei egyetemet. A cseh vezetés alatt az egyetem színvonala alászáll. Később a Habsburgok alatt az osztrák-jezsuita kultúrpolitika szolgálatába kerül. II. József alatt a latin tanítási nyelv helyébe a német kerül. 1882-ben az ősi német egyetem mellett létrejön a cseh főiskola, ettől veszik el a csehek az ősi egyetem címét és jelvényeit, de most, 20 évi hű kitartás után a németség úgy köszönti, mint legrégibb és egyúttal legifjabb egyetemét. A másik cikk a luxemburgi házból való császárok prágai kancelláriájának nyelvével foglalkozik és a német-cseh nyelvközösséggel.

M. Dorer Der Irrweg der „psychoanalitischen Pädagogik“ c. tanulmányában kritikai visszapillantást tesz. Maga S. Freud kijelenti ugyan, hogy a gyermek pszichoanalízisét a nevelés csak mint segédeszközt veheti igénybe, de arra nem való, hogy a nevelés helyébe lépjen, ennek ellenére túlbuzgó tanítványai pszichoanalitikai neveléstant akartak kialakítani, és annyira mentek, hogy nem átallották a pedagógia válságáról szólni, negatív bírálatot gyakoroltak a nem psz.-a.-i pedagógiáról, és ezenfelül a szexuális pedagógia területén szülőkkel és nevelőkkel szemben olyan követelményekkel léptek fel, amelyek a felelőssége tudatában levő ethika alapján keresztülviheteílenek. Az iránynak vannak mérsékeltebb hívei, akik csak óvatos alkalmazást ajánlanak az iskolában, a gyermeki egyéniséget kellőképpen tisztelik, és tartózkodnak össze-vissza analizálgatásoktól.

A tan legszélsőségesebb képviselői bizonyos zsidó körök szocializmusának a talajából nőttek ki. Egyik szóvivőjük a bécsi Bernfeld, aki a tekintélyi osztályok nevelése helyett lélektanilag és szociológiailag megalapozott neveléstudományt akar. Ez a nevelés tisztán közösségi lenne a család kirekesztésével, amint Bernfeld egy utópiás művében (Das jüdische Volk u. seine Jugend) kifejti. 1919-ben alakult is Bécsben B. vezetésével egy gyermekotthon 300 mindkét nembeli proletárgyermekkel. A szocialista-cionista kezdeményezésből alakult otthon néhány hónap múlva megszűnt. Moszkváé az „érdem“, hogy gyermekotthon „laboratóriumot“ rendezett be freudi alapon, ahol harminc 1—5 éves gyermekeken kísérleteztek addig, amíg felmerült panaszok miatt az otthont szűkítették, majd bezárták. A Zeitschrift f. psychoanal. Pädagogik is 1937 elején megszűnt. Az egész irányzat egy erkölcsi és szellemi célkitűzésekben bizonytalan korszak tükörképe volt.

E. Koller Neue, Schriftén über soldatisches Führertum u. Wehrerziehung cím alatt összefoglalja az utóbbi 5 év idevágó irodalmát. Bevezetőben a Führer szó jelentéstartalmát magyarázza. A szó jelenti az alkotó embert, aki új utakat mutat, és jelenti a vezetőt, aki utasítás vagy parancs szerint vezet a neki kijelölt úton. A. Kotz : FMhren u. Folgen c. idevágó munkájában szépen mondja : Nevelés nélkül nincs igazi vezetőszerep, és az ilyen nevelés jórészt önnevelés. Az igazi vezetőnek tekintélyt is kell tartania, és mégis bajtársnak kell lennie. Az igazi vezetőnek arra is kell gondolnia, hogy a hallgatva engedelmeskedő alárendeltek közt vannak szerényen hallgatók, ; kikben szintén lehetnek lappangva vezetői értékek. Ezeket az értékeket nem szabad visszaszorítani kicsinyes féltékenységgel. A vezetők kiválasztásánál a főnehézség ismeretes : az értelmesség ismérvei könnyen megállapíthatók, de a jellem megállapítása nagyon nehéz. Ez a személyiségen, az önnevelésen fordul meg, és erről az alapvető fontosságú kérdésről szól Fr. Altrichter Der soldatische Führer c. műve. Ugyanerről a tárgyról ír francia részről Gamelin tábornok, angol részről Fuller tábornok, aki a jellemnek, a léleknek az értékeit a gépesített háborúról írva így emeli ki : Minél inkább mechanizálják harci eszközeinket, annál kevésbbé szabad elmeehanizálódni a fegyverforgató lelkének.

A 8. füzetben (május) Fritz Blältner „Der Lehrplan der Oberschule“ c. később még folytatandó cikksorozatában tantervelméleti fejtegetéseket közöl visszatérve W. Flitner hasonlótárgyú dolgozataira (1. ismertetésüket Szemlénk 1939 áprilisi számában). Túlhaladott álláspont a középiskolai tantervkészítés alapjául a tanítás alanyát tenni. A pedagógiai elméletnek mindig a valóságban működő erőket kell felfogni, abba kell beleélnie magát. A német középiskolák pedagógiájának újabb kísérlete a konkrét népi teljesítményből indul ki, amit az önálló fők, a közreműködők és a kivitelezők végeznek. Ezt a K. Wein-