Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 10. szám - Dr. Muzsi Piroska: Új törekvések a nemzeti szocializmus nőnevelésében
378 Dr. Muzsi Piroska: Új törekvések a nemzeti szocializmus nőnevelésében néznünk az Alfred Baeumler és Isaac Doughton szerkesztésében megjelenő „Internationale Zeitschrift für Erziehung“ 1938-i 6. számát, amelyet kizárólag a nőnevelés ügyének szenteltek. A füzetet német, angol, francia szerzők írják. Amíg minden angol vagy francia cikk az iskoláról úgy számol be, mint a nevelés egyetlen tényezőjéről, a német szerzők szerint nevelőmunkát végez minden közösségi alakulat vagy szervezet, amelyik társadalmat irányít: nevelőmunkát végez a párt nagy női szervezete, a Deutsches Frauenwerk, a népjóléti szervezet, a német munka frontja stb. A cikkeket nagyrészt társadalmi munkát irányító és szervező asszonyok írják. Nevelőmunkának neveznek tehát minden olyan ténykedést, aminek az a célja, hogy a mások irányításával, a mások akaratán keresztül a fajtát (népet) biológiailag, gazdaságilag, szociális, szellemi és erkölcsi téren emelje. Egy olyan világfelfogás, amelyik a felelősség elvét asszonyai életében nemcsak minden megszületett és meglévő élet megtartására, hanem az anyag- és energiagazdálkodás minden mozzanatára kiterjeszti, a nevelés fogalmába eddig bele nem illő dolgokat is besoroz. Ezért az előszó megnevezetlen német szerzője is megjegyzi, hogy: „...vannak kultúrnemzetek, amelyek a leánynevelés lényegét, feladatát, hatását, sőt magát a nevelés lényegét illető kérdést is másképpen vetik fel ma, mint néhány évvel ezelőtt“.1 A nevelés fogalmával együtt változott az a műveltségfogalom, amelyik humanisztikus személyi kultuszból fakadt. Műveltség számukra elsősorban nem bizonyos abszolút értékű széllemi javak megismerése és az azon való belső gazdagodás. A műveltségnek nevezett új valami nem tiszta szellemiséget, hanem faji rendeltetést és életfeladatot szolgál. A női műveltségre vonatkoztatva jelenti azt az előkészületet, ami a női hivatás betöltésére képessé tesz, vagy olyan lelki és szellemi tulajdonságokat fejleszt, amelyek erre alkalmassá tesznek. Természetesen ez is kollektivizmus-parancsolta célszerűség, és az egyéni élet szolgálatszerű jellegéből folyik. Az elmúlt kor elvont szellemiségével szemben aktivizmus és utilitarizmus jellemzi a művelődési törekvéseket. „Nicht wissen, sondern leisten“ jeligével küzdöttek a német diáklányok a nők tanulmányi jogaiért: nyilvánvaló törekvés arra, hogy az egyén konkrét formában hasznosítható módon adja vissza a közösségnek, amit befogadott. A műveltség legcélszerűbb fajtájának az látszik, ami az egyén szempontjából a munka vagy hivatás miértjére nyílik : az egyén egész élettudatának beépítése a közösségbe : a konkrét példák, amelyeket a leánynevelésben látunk, a család, gyermek, házasság összefüggése a nemzet biológiájával, a munka, lakás, táplálkozás fiziológiai és nemzetgazdasági vonatkozásai, az ízlésbeli kultúra és faji jelleg összefüggései stb. A szellemi tartalom majdnem mindig az életnek szolgál, magatartást formál, és akaratot irányít. 1 400 ]. 1938. évf.
