Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Dr. Nagy Sándor: Reflexiók Pálóczi Czinke István zsoltárátdolgozásaihoz
362 Dr. Nagy Sándor: Reflexiók Pálóczi Czinke István zsoltár átdolgozásaihoz kodás területén keresnők, akkor is könnyen belátható, hogy mai zsoltárszövegeink oly gyökeres átdolgozásra várnának — épp a szövegi és dallami rithmika párhuzamának megteremtése végett — hogy a gyakorlatban beválóság kétséges eredménye alig lehetne arányban az elvégzendő feladat roppant súlyosságával. De e feladat elvégzésére a fentiekben érintett okokból nincs is semmi szükség. Különösebben feleslegessé tette ezt az a zsoltárátdolgozás, melynek alábbi ismertetése végett kellett a fentieket előrebocsátanunk. E munka létrejövetele körülményei már magukban történelmileg korjellemzők. A cseh uralom alá került református gyülekezeteinknek ugyanis a megszálló hatalom megtiltotta az anyaegyház énekeskönyvének a használatát. E viszontagságos helyzetben tehát elszakított testvéreink számára Pálóczi Czinke István püspök új énekeskönyvet szerkesztett s adott ki, s abban első renden Szenczi szövegének áldolgozására vállalkozott. Igyekezete arra irányult, hogy a nagy zsoltárfordító ,,háromszázadot kiszolgált s becsületben megvénhedt munkáját“ közelebb hozza a mai irodalmi nyelvhez, fejlettebb ízléshez, s magyarosabb rithmushoz. Teljes zsoltárátdolgozás ez a munka, s jóvá teszi mai énekeskönyvünknek amaz egyik legsúlyosabb tévedését is, hogy t. i. megvan ugyan énekeskönyvünkben mind a 150 zsoltár, de egyik-másik már csak pár használható versszakra lecsonkítva. Pálóczi Czinke István a kihagyott verseket is átdolgozza, s maga mondja, hogy a legértékesebb gyöngyöket épp ezek közt találta. Nem szószerinti fordítások ezek, mégis hűek és — ez az egyik kiváló oldala a munkának — a keresztyén kultuszhoz és gondolkodáshoz simulok. Különösen meghatók és a jeremiádok hangjára emlékeztetők azok a verszakok, melyekben az idegen elnyomás alatt szenvedő nép helyzetére van vonatkoztatás. „Különös gondot fordítottam — írja az átdolgozó — a választott nép könnyhullásos múltját, őriző pásztorságát megörökítő zsoltárainak átdolgozására, mert azok minket is szívünkön találnak, s az Úrról gondolkozni tanítanak.“ Az átdolgozás nyelve egyszerű, természetes: keresetlen, mégis színes és magyaros ; verselése könynyed, hangsúlyozásában a dallami hangsúlyhoz simuló. E munkának a Szentírás zsoltárainak szövegéhez, az 1903-ban kiadott Próbaénekeskönyvhöz és mai énekeskönyvünkhöz való viszonyát hadd mutassa be szemelvényként az alábbi párhuzam : CXXXVII. zsoltár A Szentírásban : Babilon vizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván : Énekeljetek nékünk a Sión énekei közül! Hogyan énekelnök az Űrnak énekét idegen földön ? Szenczi eredeti szövege mai énekeskönyvünkben is : Hogy a babiloni vizeknél ültünk, Ott mi nagy siralomban keseregtünk, A szent Sionról megemlékezvén, Melynél gyönyörűségesb hely nincsen. A nagy
