Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 9. szám - Dr. Nagy Sándor: Reflexiók Pálóczi Czinke István zsoltárátdolgozásaihoz

Dr. Nagy Sándor: Reflexiók Pálóczi Czinke István zsoltárátdolgozdsaihoz 363

búnak és bánatnak miatta, Hegedűnket függesztettük fűzfákra. — Akik minket fogva tartottak, kértek, Hogy valamit hegedülnénk nékiek, És mondanánk sioni énekel; Felelvén mondtuk: Miképpen lehet, Hogy dícsérhetnők az Űr Istent vígan, Énekelvén az idegen országban! ?

A Próbaénekeskönyviinkben : Hogy Babilon vizei mellett ültünk, Szent hazánkért kesergett ott a lelkünk, Mert e kívül nincs boldog hely sehol, Számunkra nincs e földön több Sión ; Azért a nagy búbánatnak miatta Hegedűnket függesztettük fűzfákra. — Kik minket olt bús rabigába zártak, Víg éneket tőlünk hiába vártak, Az elnyomót nem üdvözölte dal, Nem hangzott előtte diadal; Foglyok valánk bár és nyögénk a lánczon, De hitünkkel ott csüggénk szent hazánkon.

Pálóczi Czinke Istvánnál : Hogy ültünk a babiloni víz mellett, Soha napunk szomorúbban nem tellett, Rágondoltunk az ősi szent hegyre, A Sionra, s hullt a könnyünk egyre. Sírtunk, sírtunk, rab hazánkat sirattuk, Hárfáinkat a fűzfákra aggattuk. — Minket ott úgy meggyötörtek, s nem szántak, Tőlünk egyre lehetetlent kívántak, Hogy mondjunk dalt, sioni éneket, Minőt otthon mondtunk, Uram, neked. Zsoltárt nekik ? Az idegen ég alatt ? Lelkünk inkább haza szállott azalatt.

Már a Próbaénekeskönyv megkísérelte volt, hogy —• a zsoltárszövegeken alkalmazott, de szerencsésnek éppen nem mondható módosításokon kívül — a szövegi és a dallami hangsúlyok egymáshoz való illeszkedésének kérdését megoldja, s egyszersmind a dallamok menetét élénkítse. Munkája azonban csak mesterkélt és formai volt. Az^al, hogy az előző énekeskönyvek alia breve jegyzése helyett a negyed- és a félidőmértékes hangjegyeket vezeti be, továbbra is a choralis éneklési módot tartja meg, ami ennyiben véve helyes; azzal az eljárással azonban, hogy az ütemek kikerekítése céljából a szótagokat azok időmértékére tekintet nélkül hosszabbítja, vagy rövidíti, lépten-nyomon összeütközteti egymással a dallami és szövegi szótagok hangsúlyát és megzavarja időmértéki párhuzamát. Ide vonatkozóan csak az alábbi példát lássuk :

XXIII. zsoltár.- r - I- *1

Az Ur én-né-kem ő-fi-ző pasz-to-rom,

_ „ w| _| „ - w ~ I— Ä |

A-zért sem-mi-ben meg nem fo-gyat-ko-zom,| ~ w “ vl “ ^ — I

Gyö-nyö-rű szép me-zőn en-ge-met él-tet

w w v - | - ® w ^ I w w — I

Es szép ki-es fo-lyó-víz-nel le-gel-tet,

~ - -|-------I - r - -I - *1

Lel-ke-met meg-nyug-tat-ja szent ne-ve-vel.

. . |—I- - - -i-f

És en-gem i-gaz os-ve-nyen ve-ze-rel.