Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Zsolnai Vilmos: A tanári illetménykérdés
Zsolnai Vilmos: A tanári illetménykérdés. 27 Még azt teszem hozzá, hogy a dolgozatomban felsorolt sérelmek nem csupán az állami tanárok sérelmei, hanem szinte 100% erejéig ránk, felekezeti tanárokra is vonatkoznak a mi különleges, felekezeti tanári sérelmeinken kívül. * Valamikor így írtak a tanárokról: „Ország-világ tudja, hogy a tanszéken ülök pályája a legkevésbbé megerőltető. Helyenként 14—16 óra a heti elfoglaltságuk, másoké pedig 35—40 óra. 25 éves korukban már professzorokká lesznek, aránylag dús javadalmazással, míg a juridicus vagy más pályákon lévők görnyednek az ingyenes, vagy kegyelemdíj melletti gyakorlaton, és 30—35 éves koruknál hamarabb rendszeres javadalmazású állásokba nem juthatnak.“ Mennyire megváltozott azóta a világ, a magyar élet és benne a tanárok helyzete ! Már a múlt század utolsó évtizedében is írja egyik kartársunk : „A szegénység szinte hozzátartozik a tanár fogalmához. De míg a szegény tanár tehetségéhez mérten, csendben áldozatot hoz a közért, addig avas tárcáját egyszer sem, vagy csak kivételesen nyitja meg a közjóért a gazdag mészáros, vagy a fakereskedő, akinek a város, a megye és az állam ügyeire nagyobb befolyása van, mint a csak szellemi tőkével rendelkező szegény tanárnak. Nem várjuk a nyilvános elismerést munkánkért, de azt igenis elvárhatjuk, hogyha az állam, a társadalom és az iskolafenntartók megkívánják tőlünk a tanári rátermettséget, a tisztességes társadalmi életmódot a legtisztább jellemet és erkölcsöt, s mindezt jogosan, — adják meg nekünk a nyugodt életet, hogy ne kelljen a mindennapi élet terheivel küszködnünk. Míg az állam, a társadalom újabb és nagyobb követelményekkel lép fel az iskolával és a tanárokkal szemben, addig a tanári állás javítására célzó törekvések, fehér hollóként, ritkán jelentkeznek. Nem látják be, hogy a tanárinál csekélyebb képzettséget igénylő magánállások mennyivel tisztességesebb díjazásúak. De a hasonló akadémiai képzettségű más osztályok is: ügyvédek, orvosok, bírák nemcsak nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, hanem sokkal nagyobb kilátásuk van az emelkedésre is.“ Ilyen panaszos, sérelmes volt a tanársors már 50 évvel ezelőtt is. És vájjon azóta a mai napig történt-e olyan emelkedés a tanári jólétben, amely tárgytalanná tenne minden panaszt, és megnyugtatta volna a tanári lelkeket? Az 1893. évi IV. te. az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről biztosítja a tanárok részére a IX., VIII. és VII. rangosztályt 1200 frt kezdő, és 2200 frt legmagasabb fizetéssel. Ámde a besorolás ezekbe a rangosztályokba olyan sérelmes volt, hogy a további tanári fizetésmozgalmak mind a besorolás megjavítása érdekében indulnak meg. Beöthy Zsolt elnöksége idejében az Országos Középiskolai Tanáregyesület emlékiratot nyújt át Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternek, és számszerűen is kimutatja benne, mennyire utolsó helyen áll Magyarország a többi európai állam között a közoktatás
