Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 1. szám - Zsolnai Vilmos: A tanári illetménykérdés

26

Zsolnai Vilmos : A tanári illetmény kérdés.

mint apáik rendelkeztek. A tankönyvek is mindinkább szakszerűbbé, tudományosabbá válnak, ugyanúgy a fizikában is, és így a tanulók részére pedig érthetetlenebbekké. Az új tanterv már a II. osztályban készen van a számtannal, a III. osztályban már algebrázik az elvont gondolkodáshoz még hozzá nem fejlődött 12 éves gyermeki agyakkal, amikor más tárgyaknál még rendesen írni és olvasni sem tudnak, hogy itt minél előbb megérleíjék őket a differenciálhányadosra, az integrálra és a komplex-számokra. A keveset, de jól elve itt teljesen ismeretlen.

Ha már most visszatérünk az eleve felvetődött kérdéshez, azt a feleletet kell adnunk, hogy az új tanterv nem adott teljesen megnyugtató megoldást. Az új tantervet bírálat tárgyává kell tenni még a teljes életbeléptetése előtt. Nincs annak semmi értelme, hogy ami nem jó benne, azt életbeléptessék, és az iskolák azt megint, mint holtterhet, magukkal vonszolják. A visszacsatolt területek iskolaügyének megszervezése is azt kívánja, hogy a tantervben ne legyen semmiféle zavarosság, kuszáltság és ingadozás.

Az új középiskolai tanterv revíziójára szükség van. A szaktudósok elkészítették ezt a tantervet a maguk elgondolása szerint. A pedagógusokra vár az a feladat, hogy annak revízióját elkészítsék, és beállítsák a nemzeti művelődés, a nemzeti megújhodás szolgálatába.

Aszód. Stibrányi Gyula-A tanári illetménykérdés.

Családvédelem, szociális gondoskodás, tisztviselői fizetésrendezés, ez a három képviselőházi javaslat egyénileg is érdekel és érint bennünket, tanárokat. De mivel mind a három javaslat általános hajókat akar gyógyítani, nekünk tanároknak pedig egyéni sérelmeink is vannak, amelyek már hosszú évek óta várnak orvoslásra, talán nem lesz időszerűtlen, ha ismét a nyilvánosság elé tárjuk sérelmeinket, egyúttal azok orvoslásának egyik módját is.

Hogy sérelmeink történeti keletkezését is megismerhessék olvasóink, szükségesnek láttam egy kissé visszalapozni a Középiskolai Tanáregyesület elmúlt évtizedeinek történetébe. Megkönnyítette helyzetemet az a körülmény, hogy a Nemzeti Egység Tanügyi Szervezetének Tiszántúli Kerülete Í938 május 22-én Nyíregyházán nagygyűlést rendezett és azon azóta már jobblétre szenderült kartársunk, Szentmiklósi Péter, részletes dolgozatot olvasott fel a gimnáziumi, tanítóképzőintézeti és kereskedelmi iskolai tanárok státuskérdéseiről.

Ebből a — vallás- és közoktatásügyi miniszterhez is felterjesztett — munkából merítettem a dolgozatomban előforduló számszerű adatokat.