Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 274 György és V. Üjváry Lajos ilyen irányú munkássága nagyjelentőségű, de minden intézet könyvtárának anyagát csak az illető intézet tanárai és tanulói ismerhetik. Ifjúságunk érdeklődési körének megismerése is fontos feladat lenne. Ennek a célnak a szolgálatában kísérletet tettem a múlt tanévben az osztályfüzetekkel. Egyelőre próbaképen csak a VI., VIII. osztályban végeztem kísérleteket. Ebbe a füzetbe a jobb könyvismertetéseket a magyar szakos tanárok bejegyeztetik. Az egyik kollégám minden ismertetést beleíratott. A füzeteket áttanulmányoztam, találtam néhány értékes dolgozatot. Ezekben az ismertetésekben sokszor nagyon őszintén megnyilatkozik ifjaink lelkisége. A füzetek arra is jók, hogyha mi nem szakíthatunk időt ifjúsági könyvek olvasására, legalább innen ismerjük meg, milyen értékek vannak könyvtárunkban. Az osztályfüzetek kérdésére s tanulóink dolgozataira esetleg egy kisebb cikkben majd még visszatérek. Természetesen jól tudom, hogy vannak más lehetőségek könyvtáraink anyagának kihasználására, most ezzel a néhány gondolattal jöttem. Ügy érzem ez a kérdés is olyan, mint az Önképzőkör válsága, melynek fontosságára dr. Péter Zoltán ezen szemle hasábjain hívta fel a figyelmet. A mai rohanó élet, a film s a sok szórakozás elveszi ifjaink idejét, ezért résen kell lennünk, s mindent el kell követnünk, hogy ifjaink az iskolában szeressék meg a könyvet. Lelkileg kifinomodott, megnemesedett ifjúság hagyja el majd így az iskolát, s elérjük azt is, amiről dr. Bessenyei Lajos főigazgató elnöki megnyitójában beszélt : „Könyvtáraink nem lesznek szentséges tabuk, amiknek még az érintése is tilos.“ Nagykálló. Szepesvári Béla. A pataki szemléltető szekrény pedagógiai jelentősége. A pataki iskola egy érdekes kísérletéről akarok itt most néhány sorban megemlékezni: a szemléltető szekrényről. Egy régi, fölösleges szekrényt szépen kifestettünk, kivülről sárgára, belülről fehérre, s a folyosón a tanulók szeme elé állítottuk. Azok egy-két napig nézték az üres szekrényt, aztán elkezdtek érdeklődni aziránt, hogy mi kerül abba. Hamarosan megtudták, hogy az kiállító-szekrény, amelyet nekik kell különböző tárgyakkal megtölteniük. Az érdeklődés egyre nőtt a szekrény iránt. Első esetben az angol tagozat növendékei hordták össze belé a maguk angolországi emlékeit, vagy arra emlékeztető tárgyait. Megtöltötték levelezőlapokkal, villamosjegyekkel, képekkel. Volt egy térkép is, mely azt tüntette fel, hogy Angliának mely részein járt magyar ember. Egy-két hétig állott ez a gyűjtemény a fiúk előtt, akik nagy érdeklődéssel nézegették, különösen a kiállítók. Nemsokára beszedték az angol kiállítást ; következett a francia. A franciául tanulók rakták tele most a szekrényt a maguk hasonló emléktárgyaival: képekkel, villamosjegyekkel, levelezőlapokkal, tájképekkel stb. Ezek iránt még nagyobb volt az érdeklődés. Nemsokára ezek is visszakerültek régi tulajdonosaikhoz. Következett a német kiállítás. Ezt már az V. osztály csinálta. Ők hordták össze a maguk tárgyaiból ennek az anyagát : tiroli ruhát, képeket, érmeket, jelvényeket, albumokat stb. Mikor ezt beszedték, a IV. osztály állította ki a rimaszombati gimnázium IV. osztályának ajándékul küldött könyvekről szóló elismervényt, amelyet a rimaszombatiak szépen bekeretezve küldtek el. Majd ezt is bevették. Következett a VIII. a) osztály kiállítása. Ez volt a legérdekesebb, mert a búcsúzó osztály ebben sok olyat kiállított, amelyhez az emlék és az élmény sok sugara tapadt. Kiállították azokat a képeket „Amit nem láttunk“ címmel, amelyek a kollégiumi 1931 előtti állapotot mutatták. „Ez fogadott bennünket.“ címmel kiállították az 1931-es képeket. „Első nagy élményünk“ címmel a 400 éves jubileumról fölvett képeket mutat ták be. Volt kimutatás azokról, akik elmaradtak tőlük, egy más kimutatás meg arról szólt, hogy a 8 év alatt hány lépcsőfokot léptek, hány nadrágot koptattak el, hány könyvet olvastak. Kiállították a tornából szerzett érmeiket is. A VIII. a) osztály kiállítása után jött a természetrajzi kiállítás, amely-
