Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Hazai irodalom. 231 Janefl „Herder und die Slave»“ című tanulmányában. Kimutatja, hogy a nyelvi és a politikai pánszláv törekvések, ha némi félreértés folytán is, de alapjában mégis Herder történet- és nyelvbölcseletében gyökereznek. Herdernek ugyanis az volt a nézete, hogy a germán és román népek után a szlávok hivatása az emberiségnek a „Humanität“ felé való vézetése. Ezenkívül Herder a szláv népköltészet iránt is nagy érdeklődést tudott kelteni. Herder nézetei a különféle szláv népekre igen nagy hatással voltak. így a tótok közül Schaffarik József Pál és Kollár János mutatják Herder hatását. Ezután két statisztikai jellegű cikk következik. Az egyik a bajorországi középiskolákról szól és kimutatja, hogy itt a reform lassabban lép életbe, mint Poroszországban, továbbá, hogy a tanárjelöltek elhelyezkedése is lényegesen jobb, a másik a külföldi német birodalmi iskolák statisztikáját adja s jelentőségüket méltatja. A 3. füzet javarészt Ausztriával különféle szempontok szerint foglalkozó tanulmányokat tartalmaz az osztrák köztársaságnak a birodalomhoz való csatolása alkalmából. Ezek mellett P. Honnersheim tanulmánya azt igyekszik bizonyítani, hogy a történelmet elsősorban faji tényezők irányítják. Egyébként ezt a iuzetet. is a többihez hasonlóan ismertetések és hírek rekesztik be. Budapest. Dr. Losonczi Zoltán. HAZAI IRODALOM Itiezó Ferenc : V ma(|\ar nyelv és irodalom korszerű tanítása. Kaposvár, 939. Szerző kiadása. 208 oldal. Ára 5 P. Módszertani és oktatástani szakirodalmunknak éppen az a legelhanyagoltabb területe, amelynek munkálása távolabbi közvetítéssel a leggazdagabb eredményt jelentené. A magyar nyelv és irodalom korszerű tanításának kérdésével csak itt-ott találkozunk apróbb cikkben, kisebb közleményben, amely egy-egy részletkérdés megvilágításának szerény igényével lép fel. A reális tantárgyak korszerű tanításának terjedelmesebb és gazdagabb irodalma van. Ezen tárgyak tették szükségessé legelőször a korszerű iskola tanácsainak (Ich-betäligung, Funktions-freude, a tanulók öntevékenysége) alkalmazását. Az új elvek alkalmazása, az új módszer magához csalogatta az ifjúság értékes, gondolkodni szerető elemeit, s a magyar óra a tantárgyak nagy versenyében elvesztette régi hatóerejét. Ezt a tényt többnyire az ifjúság érdeklődésének a reáliák (technika, kémia, természettudomány, azok a területek, amelyek aktivitást kívánnak) irányába való fordulásával magyarázzák, pedig a kérdésre a fenti szempontból is feleletet adhatunk. Az irodalom lélekformáló erőinek céltudatos felhasználósa érdekében keresni, kutatni kell a magyar órák új formáit. Ezt teszi Biczó Ferenc könyve, amely az előszó szerint a legjobb magyar óráért folytatott harcról szóló tanulság, beszámoló, műhelynapló, a józan gyakorlati érzékű, gazdag tapasztalatú, tárgya és a gyermek áhítatos szeretedétől áthatott tanító-,.mester“ fogásait, titkait, szerszámait adja kezünkbe, hogy a korszerű magyar irodalmi órák alatt megpróbálkozzunk velük. Bevezetőben arra nézve ad útmutatást, hogyan lehet és hogyan kell vonzóvá tenni a magyar irodalom tanítását. Az iskolában untatni bűn, kerüljük a passzív órát, amelynek oka mindig a tanár kényelemszeretete. Ismerjük meg e mozgalmas kor ifjúságát és alkalmazkodjunk hozzá pedagógiai alázattal, mert a tanár nem olyan, amilyen lehetne, hanem csak olyan, amilyen lehet. Egyeztessük a tanár és a tanuló nemzedéki különbségét. A tanár hivatása a konzerválás, az ifjúság az újító erő. Üj stílust, új irodalomszemléletet teremt magának, és ezt tisztelje és értse meg a konzerválásra hivatott tanár is. Tegyük tanításunkat problematikussá, mert csak azt értjük meg, amit magunk ragadtunk meg. A problémaadás legyen bőséges, képzeletet indító. Elősegíti ezt az óra élményszerűsége, életközelsége. A szemléltetés különböző korszerű módjai, megfelelő, stílusos irodalmi előadóterem, a helyesen hasz
