Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 223 Az elszakított részek magyarsága tehát kénytelen az idegen uralom alatt lévő iskolákba járatni gyermekét, ahol a kisebbség keserves sorsát élik. Az új hatalmaknak iskolapolitikája: a kisebbségeket nyelvében, érzésében idegenné tenni és beolvasztani az új helyzet által teremtett országok közösségébe. A Felvidék egy részének hazatérésével milliónyi testvérünk mondhatja magát ismét magyarnak. Húsz esztendei távoliét után tértek haza, gyermekeik idegen szellemben nevelkedtek az iskolában, mert így kényszerítették őket. A magyarság ezeréves sorsáról, ezeréves jogairól csak szüleiktől hallhattak valamit, de azt is titokban. A magyarság egyetemes szellemének a kialakítása és továbbfejlesztése szempontjából nagyon hasznos és szükséges volna a cserediák intézményt felújítani. A csere nem a nyári és húsvéti, vagy karácsonyi vakációra szólna, hanem az egész iskolai évre. A vakációban csupa ünnep, csupa játék a gyermekek élete, rokonlátogatás, uzsonnák stb., ami a közösségi szellem kialakítására nem annyira alkalmas, már rövidségénél fogva sem, mint egy év minden nehézségeivel, fáradalmaival, szórakozásaival és örömeivel. A fiatal nemzedék a-cserediák mozgalommal közelebb jutna egymáshoz, egymás mellett haladna, és növekednék szellemi együttélésben. Magyarország jövő munkásai a tettek mezején, nem mint idegenek, hanem mint testvérek találkoznának, és jobban megértenék egymást, mint apáik. A diákok kicserélése sok haszonnal jár egyéni szempontból is. Az alföldi, vagy éppen a dunántúli diák a magyar hazának egy általa eddig ismeretlen vidékére jutna, ott töltene egy évet, ami elég hosszú idő egy hely történelmének, néprajzának, gazdasági helyzetének és esetleg más sajátosságainak megismerésére, de nemcsak megismeri, hanem valósággal éli a vidék életét. Nevelő szüleitől, új barátaitól meghallja, hogy mit jeleni húsz évig idegen elnyomás alatt élni, és mennyivel nehezebb a kisebbségi sorban magyarnak lenni, magyarságunk mellett kitartani. Az iskolai közös munka pedig, a nehézségek, az ifjú élet küzdelmei, a közös sors az érzelmeket elmélyítik, és megteremtik az igazi barátságot. A Felvidékre került cserediák megismerkedik a szlovák és ruszin gyermekekkel, nemcsak a játszótéren, hanem a munkában is, néha talán még erejüket is összemérik, de a nemes küzdelem és bátor ellenfél kölcsönös megbecsülést teremt. A Felvidékről az Alföldre vagy Dunántúlra került gyermekre sem lenne káros az itt eltöltött egy, vagy két év. Megismerkedik a magyar szellemmel, megismeri azokat a küzdelmeket, melyeket a megcsonkított, magára hagyott magyar nemzet folytat igazságáért és idegen rabságban sínylődő testvéreiért, és csakhamar a magyar sorsközösség harcosa lesz. Az új környezetben barátokat szerez ő is, vidéket lát, honismerete, történelmi látóköre bővül. De a cseregyermekeken keresztül a nevelőszülők is közelebb kerülnek egymáshoz érzésben, érzelemben. így kapcsolódik egybe a húsz éven át egymástól elszakított magyarság. így kapcsolódik össze a húsz év óta külön utakon haladó magyar szellem. A cserediák intézménynek azonban csak úgy lenne jelentősége, ha az ország minél szélesebb rétege bekapcsolódna a mozgalomba. A szülőkre alig jelentene megterhelést, mert gyermeket nevelnének gyermekért, akit éppen úgy családtagnak tekintenének, mint saját gyermeküket. Megterhelést talán az utazás okozna, de a MÁV már régebben kedvezményt ad az iskola székhelyére, vagy onnan haza utazó diákok számára. A csereakciót az iskoláknak kellene a kezükbe venni, és az igazgatóknak kellene irányítani. Mert a cserediákoknak minden vonatkozásban meg kell állniok helyüket, hiszen rajtuk keresztül ismerik meg egy iskola növendékei, egy egész város gyermekserege a Felvidék vagy a csonka haza gyermekét. Rajtuk keresztül szereti, vagy gyűlöli meg egymást az új nemzedék. Rizonyára a csereakció nélkül is lesznek olyan szülők, akik gyermekeiket egyik vagy másik felvidéki iskolában óhajtják taníttatni. Ezeket a fiúkat is jó volna az igazgatóknak ellenőrizni, mert tudjuk, hogy vannak olyan diákok,
