Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Az olvasmány felhasználása a magyar irodalomismeret tanításában
220 Dr. Ruhmann Jenő: Az olvasmány felhasználása az írod. tanításában. követelményei, valamint a költemények versformájának megértéséhez okvetlenül szükséges verstani alapfogalmakat. Az V—VIII. osztály az irodalmi oktatás fokán úgy nyeri olvasmányanyagát, hogy az előbbi osztályok olvasmányaihoz kapcsolódva teljes és átfogó képet nyújtson irodalmunk múlt és mai életéről, szelleméről, irányeszméiről s költői és írói egyéniségéről. Különösen az V—VI. osztály olvasmányainak tárgyalása sokkal nagyobb nehézség elé állítja a tanárt, mint a tanulót. Eltűnik az V. osztályból a retorika, a VI. osztályból a poétika, s helyettük stílus- és eszmekorszakok vizsgálatát, írói világkép kialakítását, írói eszmekörök tanulmányozását szabja meg e két osztály számára a tanterv. Méltán vethetjük fel az aggodalmaskodó kérdést, vájjon ez a célkitűzés nem haladja-e meg egy 15-—16 éves tanuló értelmi és műveltségi színvonalát, s nem ró-e az túlságos s esetleg csak kevés eredménnyel kecsegtető munkát a tanárra. A nehézséget még fokozza, hogy az Utasítások a VI. osztály irodalomismeretét a világirodalommal is kapcsolatba hozzák, s Horatius, Osszián, Calderon, Burns, Tasso, Byron, Hugo, Balzac és más költői nagyságok tanítását kívánják Vörösmarty, Petőfi, Arany és Jókai mellé. De vájjon lesz-e idő és alkalom arra, hogy az említett külföldi költők műveit is bemutassuk, s hatásukat, vagy legalább gondolatviláguk és felfogásuk rokonságát ismertessük? Hogy csak nevekre hivatkozzunk költői alkotások bemutatása nélkül, annak persze nem sok értelme volna. Nagyon sok függ az eredményes tanítás szempontjából attól, hogy az új Utasítások szellemében készülő tankönyvek mennyire lesznek kiszemelt olvasmányaikkal segítségére a tanárnak oktató munkájában. Alszeghy Zsolt, a kitűnő tanár és tudós, az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny folyó évi januári számában igen jó összeállításban nyújtja az V. osztály gazdag olvasmányanyagát Anonymuson kezdve s Ady Endrén végezve, a mellékelt jegyzetekben pedig megjelöli az egyes olvasmányok didaktikai kiaknázásának módját. Az összeállításból azonban nem látjuk, hogy milyen egységes szempont foglalja össze a 49 költői és prózai olvasmányt, s hogy mily kapcsolatban sorakoznak az egyes cikkek egymás után. A tanerv „a magyar múlt szellemi életének legfontosabb áramlatain végigvezető olvasmányokat“ tűz ki az V. osztály számára, az Utasítások pedig a műfaji sajátságok fejtegetését is megkívánják. Gazdag és sokoldalú tehát az az ismeretanyag, ami ez osztály irodalmi tanulmányainak tárgya, a tanári hivatásérzet, tárgyszeretet és hozzáértés pedig majd kialakítja e tárgy tanításának is helyes és célravezető módszerét. A VI. osztály olvasmányanyagának középpontjában Vörösmarty, Petőfi, Arany és Jókai művei állnak, s hozzájuk kapcsolódnak a múlt és a jelen század nagy költőinek alkotásai Csokonaitól Kosztolányiig. A művek magyarázata kapcsolatos az írói egyéniség vizsgálatával, tehát mintegy „in statu nascendi“ mutatja be az ismertetésre kerülő költői alkotásokat. Az Utasítások szerint az ismeretanvag
