Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve
Dr. Papp Ferenc : A magyar gimnázium új hármaskönyve.17 zendó. Elvi szempontból sok helyeslője von a gondolatnak, azonban megválthatjuk, gyakorlatban egyik legnehezebben megoldható kérdésünk volt mindig. Talán a líceumi tagozat fog segíteni a kérdés megoldásában. Pedagógiai lapjainkban sok komoly hangú, meggyőző érvelésű cikk bizonyítja, hogy a túlterhelés miatt elsősorban azok panaszkodnak, akik a középiskolák pigra massa-}ät alkotják. A legjobban kidolgozott, átgondolt, minden célszerű módszeres eljárást igénybe vevő tanári munka is csődöt mond, amikor két-három növendékkel való eredménytelen, de türelmes bajlódás megállítja a munkát, megszakítja a munkaközösséget, és reális eredménye alig-alig van, sőt nincs. Tény az is, és ezzel számolnunk kell, hogy nem lehet mindenkit mindenre megtanítani; bármilyen eszközt alkalmazzunk is, tehetjük az elsajátítást könnyebbé, több gyakorlással talán jobban rögzítjük, azonban az ismeretek tudatos alkalmazását nem tanulhatja meg a tanuló, ha erre veleszületett készsége nincs. Ez nem a gyermek kisebbértékűségének a megállapítása, de könnyen annak az érzését eredményezheti, ha a gyermek látja, hogy mennyire elmarad társai mögött. Más területen talán könnyen és sikerrel dolgozhatna. Sajnálatra méltó az ilyen tanuló, gyakran a szülők hiúságának áldozata, akik —• esetleg — társadalmi szempontok miatt nem akarják gyermeküket gvakonati munkakörbe, vágj' más ismeretanyaggal dolgozó iskolába adni. A pigra massának szelektív úton való eltanócsolását, másfelé irányítását sokszor tehát a társadalom miatt nem tudja megtenni az iskola. Természetesen vannak más szempontok is. A gimnázium számít a középosztály, az intelligencia iskolájának ma is, de remélhetőleg azzá lesz a líceum is. A szelektálás elmulasztása nemzeti életünket terheli később, amikor az élet szelektál : a pályát végzettek nem kapnak elhelyezkedést, vagv az a réteg helyezkedik ei, amelyik rosszul értelmezett humanizmus jegyében szerezte meg képesítését, sokkal helyesebb, ha a szelektálást a középiskola végzi nem a szülők befolyására, hanem a minőség alapján. Éppen ezért az iskolákat függetleníteni kell anyagilag a társadalomtól, ebben a tekintetben az állam nem ismerhet takarékosságot. Az iskolákat, főleg a vidékieket, ha munkájukat becsülettel, valláserkölcsi és nemzeti eszmék hűséges szolgálatában végzi, mentesíteni kell attól a félelemtől, hogj' a létszám csökkenése miatt — hiszen természetesen odatódul a tömeg gyakran, ahol nincs szelekció, nincs szigorú osztálj'ozás — ei kell vennie munkásai kezéből a kenyeret: Megfigyelhető, általános jelenség, milyen harcot folytat a szülőtársadalom a jobb jegyért, s ezzel a nívó leszállítását készíti elő. Az iskola, az osztályzatával minősítő tanár nem drákói szigorral, hanem az erők heljes megítélésével, emberismerettel, igazságérzettel, lelkiismereti felelősséggel mondja ki a döntő szót; külső tényezők beavatkozása, esetleg a relatív igazságot is megsemmisíti. A szelektálást nem végezheti az egyetem, amikor a sikerteleftség,
