Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 5. szám - Gulyás József: A sajátosan magyar nemzeti öntudat tartalma, a nemzeti öntudat fejlesztésének és elmélyítésének gyakorlati útjai és módjai

208 Gulyás József : A magyar nemzeti öntudat gyak. módjai és útjai.

Elődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rút idegent cserélt,

.4 nemzet őrlelkét tapodja.

Ismerje meg a magyar írókban az ifjúság a magyar típus különbözéségét. Más Vörösmarty, más Petőfi, más Arany és más Jókai, úgy lélekben, mint műveikben.

Utalni kell arra, hogy egy egészen új tudományág van születőben, az ú. n. magyarság-tudomány, amely a magyart önmagában magyar szempontból vizsgálja. Igaz, hogy vannak olyanok, akik a népi elemet túlbecsülik az irodalomban, mert az irodalmat a középosztály hozta létre. Szerb Antal e nézetével szemben Szekfű Gyula három nemzedék című müvének egy pontja hozható fel. Azt mondja „Trianon után“ c. fejezetében, hogy éppen e nemzetfenntartó rész, a magyar intelligencia roppant össze, vált üres fogalommá, főleg a megszállott területen. Sokan azzal vigasztalják magukat, hogy a nép maga elpusztíthatatlan. Makkai Sándor „Magyar nevelés, magyar műveltség“ c. művében viszont a középosztály mellett foglal állást, azt teszi meg a nemzeti nevelésnek, ha nem is hivatásszerinti, de lélekszerinti szervének, s azt mondja, hogy a művelt nemzeti társadalom problémái azonosak a középosztály problémáival, ő a történelmi magyar nemzet, a nemzeti önfenntartás gerince. Napjainkban a falukutatók a parasztot léptették elő nemzetfenntartó réteggé. Van is igazságunk, mert a disszimiláció következtében középosztályunk egy része hűtlen lett a nemzethez, s ezt a propagandát részben az iskolai nevelés is okozta. Azért Arany példájára, ki előtt a népi csak eszköz a nemzeti jelleg teljesebb kiépítésére, a népet a nemzeti öntudat szempontjából fel kell karolnunk. És itt áttérhetünk a történelem rendkívüli nagy hatására is. A múlt él ma is. A magyarság Kelet és Nyugat közti helyzetében, nemzeti hivatástudatában az eszmeáramlatok ország'útján asszimiláló és államszervező erejének teljében élt itt ezer éven át, ha sokszor csapásoktól sújtva is. E múltat ismerni kell, és belőle a jelenre és jövőre következtetéseket kell vonni. Példányképeket kell az ifjúság elé állítani egy Hunyadi János, vagy Mátyás, egy Rákóczi Ferenc személyében. Rá kell mutatni arra, hogy a nagy csapások dacára is fel tudott éledni, hogy nem kihalásra ítélt nemzet, mert van benne életerő és bizonyos történeti hivatás Kelet és Nyugat határán. Fel kell kelteni a növendék lelkében az áldozatkészséget, az igazságérzetet, a szabadságszeretetet, és a katonás szellemet. Napjainkban egyre többen hangoztatják ezt a katonás szellemet, így pl. Makkai Sándor a Protestáns Szemle, 1939. 169. lapján. Saját korát is ismerje meg az ifjú, hogy a jelen útvesztőjében el tudjon igazodni. Lássa meg a nagyobb összefüggéseket. Keresse a kapcsolatokat a történelem és az irodalomtörténet között. Nemcsak az eseményekben, hanem a jellemekben is. (Új földesúr, Pogányok.) Ezek alapján szűrődjön le lelkében bizonyos tanulság, amely őt ehhez a vértől ázott földű hazához láncolja. Ne feledkezzék meg