Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve

1«Dr. Papp Ferenc : A magyar gimnázium új hármaskönyve. A kérdés teljes tisztázásánál vegyük figyelembe a következőket: a középiskola növendéke valóban sok munkát végez (t. i. az igazi növendék). Az iskola a gyermek szellemi erőinek minden irányú kiművelésére törekszik, és éppen azért a múlt és jelen roppant ismeret­­anyagából sokat kell átadnia, hogy az ifjú tudása, műveltsége ne egyoldalú legyen, a történeti összefüggéseket is megsejthesse. Meg­nőtt a tudnivalók tömege. Másfelől azonnan azt is figyelembe kell venni, hogy a tanítás nívója is nagyot nőtt, teljesen a maga erejére hagyott készülés, preparálás ma ismeretlen. A régi diákság az akkori anyagot játszva tanulná a ma iskolájában. A túlterhelés megszünteté­sére legbiztosabb út: ha a növendék és szülő komolyan venné az iskola munkáját, nem hátráltatná, nem befolyásolná egyéni szem­pontból, és ha lehetne biztosítani a homogén —-jó értelemben vett — osztálytömeget. A túlterhelést nem lehet csupán az anyag csökkentésé­vel megoldani. Az új tanterv nem is ezt mutatja, hiszen : az egyes tárgyak célkitűzései nem kevesebbek, az anyag nem kisebb, az óra­szám nem több, sőt egyik-másik tárgynál kevesebb is, a követel­mények ellenben maradtak. Az osztálylétszám magas, magasabb a heti óraszám, volt 28—30, lett 31—-32. A 45 perces, ú. n. rövid órák bevezetésének indoka az volt, hogy az iskolai munka délután szüneteljen, a tanuló minden dél­utánja szabad legyen. Az új rend is követi ez elvet, a tanuló iskolai elfoglaltságát délelőttre tömöríti, azonban az első öt órára behozza az 50 perces órát, a hatodik órát pedig nemcsak rövid, de még rövidebb órára csökkenti. A tanterv szerint egy-egy osztálynak hetenként egyszer-kétszer van hat órája. A valóság azonban az. hogy a dél­előtti öt óra a kivétel. Az iskola ugyanis lelkiismeretesen igyekszik megtartani a tanulók elfoglaltságának délelőttre történő szorítása követelményét, ezért a nem rendes órákat is, mint aminő az idegen nyelvi társalgási órák, karének, sőt egyesületi elfoglaltságot is (gyors­írókor) délelőttre osztja be. Ez eljárás következménye, hogy nem egy osztály és nem egy tanuló elfoglaltsága jóval felül van a tan­tervben megállapított heti óraszámon (35—36). Ha az iskola életét a túlterhelés szempontjából vizsgáljuk, teivintetbe kell vennünk az ifjúság egyesületi életét is. A tantervi reformok előtt —• a békevilágban —- egy-egy középiskolának rend­szerint két egyesülete volt: az önképzőkör és tornakor. Ma se szeri, se száma az egyesületeknek. Van középiskolánk, amelyben 11 egye­sület működik. Az egyesületi élet is épúgy, mint az anyag halmozottsága, a tananyag feldolgozásának módja : az aktivitás elvével járó szellemi feszültség a jó diákokra jelent túlterhelést, fenyegeti testi-lelki épségüket, tehát éppen azokra, akik képességeik révén vezetésre volnának majdan hivatva. Amiért leginkább állandósul a túlterhelés elleni panasz, akár az iskola, akár a társadalom részéről : a szelekció. Ez a kérdés — mondja a tanterv — általános művelődési szempontból is rende-

Next

/
Oldalképek
Tartalom