Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi lapszemle. 185 másik esetben alsó osztályban történő átlépés esetén több tárgyból kelljen vizsgázni, mint felsőbb osztályba lépésnél. Addig pedig célszerű lenne, ha kevésbbé néznők a betű szerinti anyagot, mint inkább a lényeget, ami által kevesbednék az ijesztően sok különbözeti vizsgaanyag. Budapest. Kdply Elemér. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE \ Die Erziehung). 1—5. füzet. 1938 okt., nov., dec., 1939 jan., febr. (Quelle jú.XMeyer, Leipzig). Az 1. füzetből kiemelkedik W. Flitner tanulmánya : „Grundlegen der Geistesschulung : Beitrag zur Theorie der höheren Schule.“ Az a biztosság) amellyel a didaktika a tárgyak rendjét és értékét a múltban megállapította, a középiskolák gyakori reformja következtében megingott. Szükséges tehát a tárgyak lélekformáló mivoltát a mai helyzetnek megfelelő szintézisben látni. A XIX. század pozitivista felfogása a középiskola tárgyait eltudományosítja. Az újabb didaktikai törekvések az iskola ál-scientizmusát ostromolják, vissza akarják vezetni igazi feladatához, ahhoz, hogy ápolja az alapvető szellemi foglalkoztatást a gyermek- és ifjúkorban, ami nem színleges tartalmat (Inhalt) ad a léleknek, hanem egészében értékes lényegi tartalmat (Gehalt). Ez a foglalkoztatás szintén objektiválja az ismereteket, de alkalmazkodik az ifjú szellemi érettségéhez. Tudományos, de még nem tudomány. A didaktikának éppen ez a legsürgősebb feladata, hogy tisztázza az iskolai tárgyaknak a tudományhoz és a kutatáshoz való viszonyát. Ez a vizsgálódás megmutatja, hogy maradjunk-e meg tanításterveink hamis eltudományosításánál, vagy inkább térjünk vissza a septein artes liberaleshez, amelyeknek a facultates-hez nem volt közük : megőrizték tisztán alapvető szerepüket. Az egyetem nagyon belenyúlt a középiskolába, de egyidejűleg panaszkodik, hogy az nem ad neki megfelelő előképzettségű diákokat. A szerző reámutat az iskolai tanulmányok és a kutatódiszciplinák közti különbségekre. A német egyetem kiváltképpen kutató intézmény, nemcsak a „scientiae“, hanem a „litterae“ csoportban is, és ezzel hatással van a középiskola tantárgyértékelésére, mert ami az egyetemi tudományos tárgyak schémájába nem fér bele, az mint „melléktantárgy“ áll félre. A közfelfogás harcol ugyan ez ellen, de nem megfelelő módon, mert fontos fogalmakat felcserél ilyen közhelyszerű szólamokat hangoztatva : „Nem tudás kell, hanem jellem.“ „Az iskola ne tanítson, hanem neveljen.“ „Nemcsak az észt, hanem a testet is képezni kell.“ Ezekben a monoton jelszavakban egységet alkotó jelenségeket egy-egy helytelen ellcnmondás választ el. Mert e szerint a jellem ellentétes volna a tudással stb. A legújabb német tantervet vizsgálva, megállapítható, hogy vannak az egyetemmel érintkező tanszakok (ilyen a mathematika), de vannak már „artes“ is a tantervben. Szerző sorraveszi a történelem, a nyelvművészet (ars grammatica et rhetorica), költészet és irodalom (litterae), idegen nyelvek (linguae), világismereti tárgyak (artes reales), végül a testedzés, a zenei- és technikai mesterségek fejezeteit. Valamennyi önmagában befejezett szemléletet hivatott adni az emberi művelődés egy-egy fontos szelvényéről. így autonómiájuk van a tárgyaknak, nem propedeutikus jellegűek. Önmagukban állnak, és egységet nem azon a jogon alkotnak, hogy a tudományok rendszertanából származtatjuk le őket, hanem az ember lelki tevékenységének sokoldalúsága jut bennük kifejezésre ilyen összeállításban : artes illiberales, a. m. technikai készségek (Goethe szerint : strenge Künste), a test gyakorlása, symbolikus szellemi foglalkozások (zene, írás, rajz), a jelek hermeneutikája (litterae), a széttagoló, elvonó, számoló gondolkodás (történelem, artes reales, mathematika, logika), alakítás a képzelet, a szemlélet, az elmélkedés terén.
