Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat
-Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat. 165 A múlt század negyvenes éveiben inár nagyon aktuális volt a nemzeti egység emlegetése. Vajda Péter megérzi, hogy e célt csak igazi megértéssel lehet elérni : „Úgy szeressetek mindenkit, mint magyart, úgy bánjatok vele, mint magyarral, és ő magyar leend, ha ajaka nem is az... s ami most végrehajthatatlan, az ivadéknál minden erőszak nélkül végbemenend. . . “ Mivel tartozunk Istennek? — ezt a kérdést yeti fel az ötödik beszédben, de az elvont kérdésre konkrét feleletet ad : az igazság imádásával, mások jogainak elismerésével tartozunk, mert ,,nem közboldogság — félboldogság“. Fanatikus hévvel ostorozza az előkelőbb, előjogozottabb, másoknál többet faló emberek magatartását. Az előjogokat nemcsak társadalomellenesnek, de Isten céljaival ellenkezőknek is látja, mert a természetben egyetlen jó atya van : „kinek alkotó gondja és szeretete mindenhová kiterjed, ö fölküldi napját a pillangónak szintúgy, mint az embernek, kizöldíti a tölgyet, hogy levelei tápláljanak egy egész világot apró lényekből, gyümölcse eledelül szolgáljon állatoknak, s árnyában az ember pihenhessen, s gyönyörködjék. Szellőt küld a tengerre, hogy éltesse a vizeket s benne a milliárd állatokat a nagy cethaltól a legkisebb féregig, hogy az emberek hajói gyors menetelt kapjanak rajta; átszökdössenek a hullámokon, és világrészek áldásait, kincseit hozzák nekünk. Az isten a szeretet maga“ (E. B. 104). S Isten akaratát követjük akkor, mikor a jogegységet teremtjük meg a földön : „Nem követel ma a világ (1843 őszén mondja ezt) birtokegyenlőséget, nem címegyenlőséget, hanem jogegységet. Legyen mindenkinek teljes joga ott munkálkodhatni, hol kedve és nyílása van, legyen joga vagyont gyűjteni, azt élvezni testileg és szellemileg, joga az álladalom ügyeinek intézéséhez, valamint kötelessége a terhekben arányosan részt venni. Ez veleje az egésznek, melynél többet a mai kor nem akar, kevesebbel be nem éri“ (E. B. 106). Ezt a jogegységet pedig csak a szabadság levegőjében lehet kivirágoztatni, mert a szabadság Isten napja az erkölcsi égen, olyan, mint a levegő, a nemzetek csak benne tudnak lélekzeni, nélküle fuldokolnak, s előbb-utóbb meg is fúlnak. Amire Berzeviczy Gergely 1804-ben int, azt hangsúlyozza Vajda 1843-ban : nem kell a szabadságtól félni, mert a szabad ember nem bánt senkit, s a szabad ember szereti a rendet. Isten céljával is ez egyezik meg, hiszen a felvilágosítással ő is erre neveli az embert, s erre rendelte el az oktatás művészetét, mely — s ez jellemzi Vajda nevelői felfogását — a „mindenhatóságot“ fejezi ki. Az ige megtestesülésében az istenegységet hirdeti a racionalizmus jegyében, s ebből következik a hitegység és nemzeti egység. „Az ész mondja meg, hogy egy isten van a nagy világban, s lényegére nézve minden vallás egy, mint egy az isten, egy az ész, egv a lélek, egy a világ. Ami a különböző vallásokat létrehozta, az
