Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat
164 Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat. várják ezen még sajtó útján közzé nem tett beszédek megjelenését.“ A kulturális eszmény, a vallási egység, a protestantizmus, a feltámadás főtárgyai e beszédeknek, átszőve filozófiai, pedagógiai, szociális gondolatokkal, s mindezek a gondolatok annak az új magyarságnak szintézisében találkoztak, melyet Vajda minden akkori és eljövendő magyarnak megrajzolt. Az ő kulturális eszményének végső célja az igazság keresése: „Elvem, melyet magamnak kitűzék, melyet lángbetűkkel írtam agyam közepébe s szívem falára, az igazság... Nem is írtam azt agyamba és szívembe, hanem a természet-isten maga, és nemcsak nekem írá, hanem mindnyájatoknak, akik itt vagytok, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok, ifjak és vének. És nem is tőn legcsekélyebb személyválogatást nyelv, hit és rang szerint. Akármiképpen helyeze a sors benneteket anyagi tekintetben, akárminő politikai és vallási viszonyokat tola rátok, lelketeket Isten szabadon tartá, hogy azt az igazság szavaival beírjátok. És lelketek felderül, ha új igazságot hallotok, és kevélyebb lesz és jobban érezi, hogy istentől származott.“ (Vajda Péter Erkölcsi Beszédei, 49. — Bevezetéssel és jegyzetekkel kiadta : K. G. Az Előszót írta : Raffay Sándor. Budapest, 1931.) Különböző anyanyelvű tanítványait ilyen intéssel bocsátja el : „Soknyelvű fiai vagyunk mi e hazának, de azért fiai vagyunk, ugyanazon emlőkből tápláltak. Szeressük egymást, és a szeretet nyilatkozzék szóban, tettben, azonban ne feledje senki, hogy magyar jogszeretet ömlé őt körül áldásaival, hogy magyar a föld, mely őt táplálja, magyar az ég, melyből a jognap reá világít. És remélem kibékülve távoznak fiaim a hazában, egymást szeretve szívből, lélekből, szóval és tettel magyarok.“ (Vajda : E. B„ 53.) Több beszédben tesz vallomást a szellem örök életéröl, s arról, hogy Isten az igazságot elrejté, hogy a felfedezés örömében minél többen részesedjenek. Az igazság felderítésére, szolgál a tanítás, melyet Vajda az elhívatás legmagasabb fokának lát: „Názáretből elindult egy tanító és megszelidíté a világot; a wittembergi szerzetes megtörte a tekintély útját, és szétzúzá az elme bilincseit.“ Akár arról beszél, mivel tartozik az ember önmagának, akár arról, mivel tartozik a hazának, mindig az erkölcsileg tiszta, igazság szerint való jogállapotot hirdeti, mert a társadalmi felbomlás állapota az olyan helyzet, „melyben a becsületes munkás ember sanyarog, a csalók úriaskodnak, a henyeség lakomáz“. Mivel tartozik a hazának minden ember, különösen pedig az ifjú?—'ezt a kérdést veti fel negyedik beszédében, és filozofikus elmélkedései a munka apoteózisán át a közteherviselés gondolatához vezetnek. „Mivel tartozunk a hazának? — kérdezitek. Munkával. A gazdagodásnak fő és utolsó forrása a munka. Munkáért ad az ég mennyei, földi vagyont. . . Mivel tartozunk a hazának? — kérdezitek tovább. A terhekben való részvétellel...“
