Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve
Dr. Papp Ferenc : A magyar gimnázium új hármaskönyve.11 tosságát. Egyéb tárgyaknál : a mennyiségtannál, a példatárban ; a művészi tárgyaknál : rajz, kézimunka, ének, a magyar művészet gazdag motívumtára kerül bemutatásra és érvényesítésre. Összegezem e talán szétszórtnak mutatkozó megjegyzéseket. A gimnázium egységesítése tulajdonképpen az egységes nemzetnevelés egyik eszköze. A tantárgyak új csoportosítása, élen a nemzeti tárgyak : a nemzeti műveltség fontosságának kifejezése. A nemzeti elem nagyobb, de nem elegendő tért kapott az egyes tantárgyakban. Sok olyan írónk és költőnk van, akiknek műveit be kell vinni. Népköltészetünk, népi hagyományunk ismertetése egy-két órára szorul, nem szólva a tájköltészet : Erdély, Dunántúl, népszokások ismertetéséről. Szemléltetés, kirándulás pótolja tehát azt, amit az utasítás elhallgat vagy nem mond el. Uj útra léptünk, de a céltól még messze vagyunk. Minden tanításunkat át kell hatni népünk, történetünk szeretetének, nem mint unos-untalan ismétlődő tanulság, hanem mint egyetlen levonható következtetés. Ehhez jogunk van, és nemzetnevelési munkánk így egyúttal jellem- és embernevelő is lesz. II. Élelszerííséjj. Az életszerűség gondolatát a köztudat gyakorlatiasság néven említi inkább. Egyik legerősebben támadott pontja volt — már a háború előtt megindult az ostrom — középiskoláink nevelő-tanító rendszerének : a gyakorlatiasság hiánya. Mit kívántak tőle? Mindenesetre : élelmességre, ügyességre való nevelést, a tudomány nem devalválódó nemes értékei helyett apróra váltható, azonnal értékesíthető értékhelyettesítőket. A támadás a napi sajtóban is szakadatlanul folyt, míg át nem vette a társadalom is. Ezért volt, hogy nem is olyan régen, szinte évről-évre a szülőket szavaztatta meg sok iskola, mit tanítson, milyen típusú iskolává alakuljon a jövőben. Az iskolák bizony szinte tehetetlenek a túlnyomó erővel szemben. Igazat látszott adni ellenfeleinek az is, hogy a gimnáziumi végzettség nem adott kenyeret, nem juttatott munkaalkalomhoz — és bár oka más volt — humánjellegű nevelési rendünk viselte az ódiumot. Volt azonban valami figyelemreméltó ebben a küzdelemben. Nem vitás és talán kár szót ejteni róla : nevelési irányunk csakis ideális és jórészt humán lehet : az iskolának az életre, de mégis az élet fölé kell nevelni, ne csak benne tudjon megállni az ifjú majd, hanem átlátni rajta, eligazodni benne, értelmét érezni és keresni sok, látszólag szükségtelen és hasznot nem hozó dolognak. Az iskolának azonban nem szabad felejtenie, hogy az élet árja zuhog rajta keresztül, a mull rajta keresztül kapcsolódik a jelenbe, és számolnia kell a kor szükségleteivel. Életszerű, korszerű legyen tehát munkája, de alapja a kipróbált, az értéknek bizonyosodott elvek és tanok. Bizonyos nemes konzervatizmus nélkül játéka lesz a tömeghangulatok változásának.
