Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 4. szám - Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat

158 Dr. Kemény Gábor: Vajda Péter és a magyar protestáns hivatástudat.

még tárgyat és indító eszméket, de tekintete mégis a jövőbe fordul, tele van az újjászületés vágyával és alkotási lázzal. A magyar irodalom romantikus korának ezt a fázisát Vajda Péter képviseli legtipikusabban. Nála jellemzőbben senkisem fejezte ki egy magára eszmélő kornak rajongó hitét, újjászületési vágyát, nyugtalan ideálkeresését. Vajda Péter, a vanyolai jobbágy-gyermek : homo novus egy életre ébredő társadalomban, és homo novus az irodalomban. Okos, önérzetes jobbágyivadék, aki tudatraébredésének minden konzekvenciáit le is tudja vonni. Az élet szépségeinek, a tudományos ismereteknek felfedezése napról napra új élményt jelent számára. Vajda Péter élő példa gyanánt szimbolizálja a felszabadult jobbágyot, aki minden pillanatában friss erővel éli át a felszabadulás örömét, és aki pazarul, mohón dúskál a szellem értékei között — nem feledkezve meg testvéreiről sem, akik még nem jutottak ide. Ez a szociális hivatástudat teszi magyarrá azt a Vajda Pétert, kinek írásain egyébként annyira megérzik a francia, angol, német, keleti kultúrák hatása. Mindez a hatás nála egy cél felé irányul : a magyar felszabadulás felé. Formában eredetit csak panteisztikus ízű prózai munkáiban, imadalaiban nyújtott, bár az irodalom minden ágát művelte. Mégis mintha minden alkotásnál fontosabb volna neki a felszabadulás lelki és társadalmi folyamata. Milyen naív, tiszta örömmel gondol arra, hogyan küzdötte fel magát a soproni főiskolában az elsők közé, hogyan éled meg benne az est deus in nobis szent öröme, mikor munkája sikerét érzi :

„Utolsónak ültettek a kemencéhez... Távol van már tőlem a renyhék kedves polca. .. keveset és kevesebbet látok magam előtt, kiket le kell győznöm... Tűz ég keblemben... vínom kell és győznöm. .. Az év vége itt van, apám... A szegény parasztfiú legyőzte a gazdagokat.. . Óvé a borostyán, irigyen néz rá egy egész tanoda, de ő nem látja borostyánát, hanem kebelében érzi az Istent és beszélni hallja szellemét, mely megelégedését jelenti ki.“1

Soproni iskolázása alatt ismerkedik meg az új magyar irodalommal. Kisfaludy, Berzsenyi, Vörösmarty már országos nevű költők. Vajda Péter még nem kísérletezik — legalább is nem akadunk nyomára diákköri próbálkozásainak —, de a lelki anyaggyűjtést már megkezdte. Hogy a Bakony nyújtotta örömeket pótolja, szabadban tölti minden szünidejét a soproni hegyek közt. Az iskola és a természet a legjobb barátai. De az idillikus élet nem sokáig tart. Igaztalan vádakkal illetik, s e miatt összezördül egyik tanárával. Otthagyja Sopront. A Dalhon-ban homályos célzást tesz az esetre : azért nem tisztázza magát bizonyos vádak alól, hogy ne kelljen egyik pajtására terhelő vallomást tennie. Már itt is megnyilatkozik fanatikus igazságszeretete és szociális érzéke. A pozsonyi főiskolába hiába kopogtat. Győrbe kerül a Benedek-rend akadémiájába. Tanárai megbecsülik, nevelői álláshoz és keresethez juttatják, s iskolái végez1 5'. ö. üalhoti, Pest 1841, IV 58.