Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve
-10 Dr. Papp Ferenc ■: A magyar gimnázium új hármaskönyve. legalább a VII. osztályig heti 2—2 órában tanítani; így nagy a hézag, és lépten-nyomon tapasztalható, hogy mire a növendék a felső osztályba jut, földrajzi ismeretei nagyon hiányosak. Az utasítás módszertani része nagyon pontos és jól használható. A latin nyelv középponti szerepét úgylátszik veszti, óraszáma csökken. Azok a viták, amelyek még nem régen a latinmentes középiskola érdekében folytak, elcsitultak, a latin továbbra is vezető tantárgy maradt, ezt a helyet biztosítja formális képző ereje, kulturális jelentősége, irodalmunkkal való kapcsolata és magának a római imperiumnak történelmi fontossága. A célkitűzésben nincs is változás. A követelmény azonos, az óra kevesebb. A dolgozatoknál csökkentek talán a követelmények, tárgykörük elég merev, a gyakorlatban bizonyára átveszi az élőnyelvi dolgozatok változatosabb típusait. A latintanítás módja is közeledett az élőnyelvekéhez, de *— figyelmeztet az utasítás — nem azonos vele. Az anyag beosztása változott. Az V. osztályban a lírai szemelvények mellett epikus művek lírai részei is felvehetők, pl. Vergilius Georgicája. Nem könnyű olvasmány. Szókincse terjedelmes. Kár, hogy elmaradt Caesar és Sallustius, az előbbi egyik legkedveltebb írója volt a középiskolának, világos és könnyen érthető, tehát alkalmas a nyelv megkedveltetésére, Sallustius nehezebb ugyan, de stílusa, írói felfogása kívánatossá teszi olvasását. Kérdés : a sok auktor besorolása és az idő csökkentése nem vezet-e e re d m én y t e 1 e n ség re ? Az utasítások módszertani része nagyon gondos, azonban a gyakorlati lehetőségekkel keveset gondol. Ha az utasítás sokat kíván, mint pl. itt is, a tanárnak is így kell mérnie a feladatot, és ha az eredmény nem lesz meg, vagy nem érheti el, kedvetlenné válik a munka, mert a siker hiánya maga után vonja az elkedvetlenedést. A tanterv jegyzetében latin nyelvi házi olvasmányt is említ. Nehéz feladat, még a magyar irodalmi olvasmányokra sincs elég idő, bár ez volna tulajdonképpen az ideális helyzet. Az önképzőkör felvehetné műsorába, jobban mint eddig a latin műfordításokat, önállót természetesen. A leánygimnázium latin anyagának hat évet szán a tanterv. A nyelvi anyagot minden körülmények között hosszabb időre kell beosztani. A III—IV. osztály teljes alaktanra, egyszerű mondattanra kevés, ha V.-ben kezdjük a latint, akkor is két év alatt végezzük el a nyelvtant, és a 13 éves gyermekeknek nagy munkát ad minden órán nem is egy, hanem több új nyelvi jelenséggel találkozni. Kevés a szemléltető anyag, és nincs idő a begyakorlásra. Elég lett volna a Ill-ban a deklinációk és az aktív igeragozás, IV-ben az alaktan kiegészítése és befejezése, V—Vl-ban mondattan. A lírikusok jobb helyen lettek volna a Vl-ban, így párhuzamos lett volna a magyar poétikával. A nemzeti nevelés szempontjából tulajdonképpen minden tárgy szóba jöhet, mint már említettem. Ezért hangsú.yozza az utasítás a természettudományok magyar művelőinek példaadó odaállítását és a magyar föld gazdagságának és fokozható gazdagságának fon
