Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 130 a világrendéi ! Aias egész görög ember marad végső tusaidban is : midőn halálra készül, végső imájában elbúcsúzik a szép világtól, melyben — mégis — oly mélyen volt gyökerezve : a ragyogó napfénytől, Salamis szent földjétől, a források és folyamoktól, a trójai síktól, mik őt táplálták. A Kozmos akkor is szép és rendíthetetlen marad számára, mikor lénye hajtliatatlansága folytán kiszakad belőle. íme, miként a görög szobrász megteremtette az ideális emberalakot, az emberben rejlő lehetőségek maximális kifejtését, úgy Sophokles a görög hőskori ember legnemesebb formáját, aki teljesen a maga erejéből akar magasra emelkedni, töretlen bátorsággal fogadja az Isten sújtó kezét, s meg nem törve távozik a küzdőtérről, ahol tönkre kellett mennie. „A görög tragédia — mondja szerzőnk — Sophoklesnél a hitnek egy magas formáját tárja elénk : az istenhez hasonló ember bukása által igazolja be a két (isteni és emberi) világ közti határnak rendíthetetlen, átléphetetlen voltát; ám épp a bukásban tünteti fel mindkét világ isteniségét“. Érdekes Erdmann Struck tanulmánya : „Die Sprache als Ausdruck des. Volkstums“. Régi igazság, mennyire megmutatkozik a szavakban, jelentésváltozásokban a nép lelke. A földművelő római egészen általános jelentésű szavakból könnyen kiérezte a földmívelésre való alkalmazhatóságot : így frumentum : általában élelmiszer, aztán : gabona, búza ; locus : hely ; szántóföld : fundus : alap, talaj ; birtok. Katonai hajlamánál fogva pedig ily értelemben specializált sok általános értelmű szót: légió : szemelvény ; kiszemelt csapat, légió, vires : erők ; harci-erők : haderő. A görögöknél pedig a kereskedőhajlam okozza, hogy pl. Ejiirspo; = „idegen hajón utazó“-ból „nagykereskedő“ lesz, éjj.xjpei-Oi'tai: „utazni“ pedig azt is jelenti: „kereskedni“, sőt az Újszövetségben : „megcsalni“. Művészi tehetségének uralkodó voltára jellemző, hogy itoutv = általában „készíteni“, a művészi alkotás kifejezésévé vált : itovujTifc, poéta 1 Itcsc = szó, Izsót = hősköltemény ! Filozófiai látását mutatja, hogy a „rend“ szava : y.óop.s;, a világrendet s a világot is jelenti. A gondolkozás elvilágiasodásával szakrális kifejezések elvesztik eredet* jellegüket: íepsústv = „áldozni“, majd : „levágni“, ágjt:•/ = „szentély“,később: „éléskamra, tárház“ ; xvjpo£ (Zeus hírnöke !) = „herold“, később „áruk kikiáltója“! Metaforákul a latin legtöbbnyire a szántás-vetés és háború kifejezéseit használja: arare = „szántani“, ebből: „exarare epistulam“; fructus : „gyümölcs“, „kamat“; cultura = „a föld megművelése“, majd : „a lélek kiművelése és „tisztelet“-, laetus = „kövér, buja“, majd : „vidám“ ; robigo = „rozsda“, tétlenség“. A görög viszont a hajózásból vesz sok metaforát : épéazo) = evezek, otmpsasav = egyetérteni; úmjpsTsiv = segítni, szolgálni ; XtpAv = kikötő ; menedék, gyülekezőhely. Sokszor az alapjelentést kísérő érzelmi árnyalat irányában módosul a jelentés : felix : termékeny ; szerencsés, sikeres ; almus3 tápláló, szelíd, jóságos ; ingenuus3 = szabadszületésű ; nemes, nemesjellemű. Ttvisz&ai — dolgozni, valamit elvégezni, elkészíteni ; később : „szegénynek lenni“, s így x«w)pó; = fáradságos, rossz; xávcc = fáradság; gond, bú, szenvedés. A szó érzelmi árnyalataival az akaratot is befolyásolja, ezért jól megválasztott jelszavak az emberek magatartását nagyban befolyásolják Ilyen felemelő hatású szavaik a görögöknek : ápisTsúsiv, x'txllíc, yt.xj.bz xi.'izffó;, SÜVSJ/.ÍX, aiäii*;, spovetv, owspoaú-vr, stb., a rómaiaknak : virtus, honos, fama, gloria, pietas, fides, humanitás, constantia ; vagy a római nép leikéből lekedzett senecai kifejezés : „vivere est militare !“ A szavak eredeti jelentését megérezni, árnyalataikban a nép lelkét, értékelését felismerni : valóban eleven tudomány. Kunszentmiklós. Kövendi Dénes.
