Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve
Dr. Popp Ferenc ; .4 magyar gimnázium új hármaskönyve.7 mányok sorrendjét. Különös gondja van Toldira, amelynek tárgyalása kapcsán magyarságunk sok kérdése kerül a gyermek érdeklődési körébe. Kívánja a szociális irányú olvasmányokat is, a gyermek érdeklődése, különösen a nagyvárosi gyermeké irányuljon a magyar nép problémái felé. A fővárosi gyermek érdelődése — fővárosi tanárok megállapítása szerint — ebben az irányban teljesen zárt. Megállapítható, hogy az olvasmányanyag legalább is a felsorolás szerint inkább alkalmazkodik a gyermeklélekhez és a nemzeti elvhez, mint a régebbi olvasókönyvek tették. Legszerencsésebbnek mondható a VI. osztály magyar nyelvi anyaga, ahol a XIX. század négy nagy íróegyéniségén keresztül tökéletes képet nyerhet a tanuló a politikai és irodalmi élet reformkoráról. A VI. osztály világirodalmi kapcsolatokat is kíván : ez azt célozza, hogy irodalmunk európai kapcsolatait megismerje, észrevegye a tanuló. Figyelemreméltó a stílusfejlődés végigkísérése irodalmunk egész történetén, kapcsolatkeresés a képzőművészettel. Házi olvasmány aránylag kevés van, és így probléma, mikor és hol olvassák el a növendékek azokat a műveket, melyeknek alapján valóban munkáltató tanítást lehet végezni. A heti 3 óra nem elegendő rendszerezésre, iskolai olvasásra, számonkérésre, dolgozatírásra, javításra, mindenesetre számolni kell a tanuló önkéntes buzgalmával, olvasási kedvével. Részleteiben nem szükséges az egészet ismertetnem, minden iskola tanári testületé megtette módszeres értekezletein, szeretnék e helyett néhány dologra rámutatni még. Legzsúfoltabb a IV. és VIII. osztály anyaga. A IV. osztályé ezenkívül igen sok tágykörre oszlik, melyek szintézisét tulajdonképpen a felső osztályok adnák, de akkorára már sokat elfelejt a tanuló. Az élményesített anyag néha hamarabb lesz a múlté, mint a pozitív ismeretek. A II. osztály anyagának is valójában előkészítő, későbbi szintézisre váró a szerepe. Nem sok-é 11—12 éves tanulónak : műfaj, szerkezet, tartalom, jellemzés, versforma, ritmus stb. megfigyelése és megjegyzése? A stilisztika, retorika, poétika lényegében benne van, de széttagolva a tanterv- és utasításban. A gyakorlat dönti majd el : nem adott-e maradandóbb ismeretet a régi menet? Nem ennek a visszahozása a cél, de az aggodalom joggal élhet bennünk az eredmény bizonytalansága miatt. Az ilyenkorú gyermek (12—14 éves) konkrétumot, eseményt, adatot könnyebben tesz magáévá. Általában reálisabb ismeretet adjunk a tanulónak, a megszerzés módja legyen könnyebb. A diákság zöme, még kitűnő tanár kezében is aligha fog megfelelni a feladatnak. Igaz ugyan, hogy a mai gyermek több előismerettel jön iskolába, de csak nem tud a felnőtt ember irodalmi ízléséhez mindig alkalmazkodni. Fel lehet ugyan ellenvetésül hozni, hogy éppen erre neveljen az iskola, azonban a biztos előismeretek szükségesek. A mai irodalomtörténet tanítására legalább 4—4 óra kellene. Hibája az is, hogy a stilisztika területét csak általánosság-
