Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Dr. Papp Ferenc: A magyar gimnázium új hármaskönyve
6 Dr. Papp Ferenc : A magyar gimnázium új hármaskönyve. Egy másik vélemény szerint az elméleti rész nem mellőzhető, így pl. a nyelvtan alapos tudatosítására szükség van az idegen nyelvek szempontjából is. Idegen nyelvi órákon tapasztalható gyakran, hogy a növendékek anyanyelvűk alapjelenségeivel nincsenek tisztában. Tapasztalható az is, hogy a három éven át végzett elméleti, esztétikai tanulásnak nincs meg a kellő gyakorlati jelentősége, mire a növendék anyanyelvén és az idegen nyelveken irodalomtörténetet tanul, örökértékű alkotásokat olvas, már nincs tisztában a stílus szépségeinek finomabb eszközeivel. A hibát, az eredménytelenség okát nem az anyagban, nem a növendék érettségében keresik, hanem a nem célravezető módszerben : az indukció és élményesítés hiányában. Hivatkoznak külföldi iskolák példáira, ahol elméleti tanítás piaiig van, és mégis a növendékek kifejező, fogalmazó készsége elsőrangú eredményt mutat. Minél többet olvastassunk — mondja több tanulmány. Legbiztosabb forrás a művek ismerete, azonban a növendék ne kötelezőleg olvasson, hanem a tanár ébresszen benne kedvet az olvasáshoz, meg kell értetni, hogy nemcsak a jelen alkotásai szépek és érdekesek, hanem minden koré, ha a müveket úgy tekintjük, mint a kor lelkületének kifejezőit. Hangzott el panasz abban az irányban is, hogy az óraszám nem elég. Nincsenek megfelelő tankönyvek, megfelelő antológiák — és igy tovább. Kétségkívül az igazságot kell éreznünk ezek mögött a keserű szavak mögött. Amióta ezek a hozzászólások nagyobb mértékben jelentek meg, eltelt az az idő, ami úgyszólván próbaideje volt a tanterv végleges formában való megjelenésének. Mit hozott? Nem hozta meg óraszámban a joggal várt növekedést. Az anyanyelv óraszáma nálunk 29, az olasz gimnáziumban 41, a német gimnáziumban 33, — az anyag pedig nem csökkent, sőt... Elmarad, illetve a tanár egyéni munkája lesz a nyelvi és irodalmi órák arányos elosztása. Hangsúlyozza az olvasási kedv felébresztését, az olvasmányok tárgyalásánál ötletességet, változatosságot, az érdeklődés állandó ébrentartását, általában a tárgyalási módnak rugalmas, mindig az osztályhoz mért módját kívánja. Ez helyes, mert valóban a jó munka előfeltétele, és megóv a formai megmerevedéstől. A módszer nagyon erős hangsúlyozásának másik veszedelme a látszat-munka, az óráknak mint külön-külön egységeknek bravúros vezetése, azonban nem bizonyos, hogy az eredmény mindig eléri a kívánt fokot. Helyeselhető, hogy a kérdve-kifejtő, rávezető módszer túltengését kerülni akarja. A kérdést úgy tegye fel a tanár — mondja az utasítás —, hogy ne legyen benne a felelet, a munkát necsak a tanár végezze, hanem a tanuló is, ezzel akar megóvni a sokszor már csak helyeslő szóvá átalakuló felelésmódtól. Az olvasmány a lélekformálás eszköze : emberi és magyar eszményi vonások észrevétetését és követését célozza. Ebben a szellemben állítja össze az olvas
