Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Nagy Miklós: Szabad-e beszélni a tanításterv revíziójáról?
Nagy Miklós Szabad-e beszélni a lanitásten> revíziójáról? í>7 Szabad-e beszélni a tanításterv revíziójáról? Véleményem szerint szabad. Sőt : nemcsak szabad, hanem kell beszélni róla. És mert azt hiszem, hogy a magyar református középiskolai tanárság elég nagy része ugyanígy gondolkozik, kényszerít rá a lélek, hogy ellentmondjak a dr. Imre Sándor februári levelében foglalt következtetésnek. Annál is inkább, mert mi, református tanárok — gondolom — szívesen ismerjük el dr. Imre Sándort szellemi vezérünknek, s mert éppen ezen az alapon az ő szava, az ő véleménye hatványozott nyomatékkai jelentkezik mindnyájunk ítéletében. Bizonyára ennek a jelentős súlynak a tudatában írta meg ő is februári levelét, s bizonyára meg is voltak nyomatékos indokai arra vonatkozólag, hogy ezzel a súllyal próbálja meg visszatartani a tanárságot reformkívánságok hangoztatásától. A levélben felhozott érvekkel egyetértek. Valóban a tanítástervi munkálatokból egyelőre nagyon elég volt. Különösen az olyanokból, amelyeknek az eredménye nem válik hasznára sem az iskolának, sem a gyakorlatilag tanító tanárnak. Valóban ideje volna, hogy nyugalom váltsa fel a sok nyugtalanságot, s hogy a tanárok végre foglalkozzanak a nevelés belső, lelki kérdéseivel. Valóban nem használhatatlan ez a tanításterv elméletileg, csak éppen olyan korszellem, olyan világpolitikai helyzet, olyan belpolitikai állapotok, olyan diákság és olyan tanár kellene hozzá, amilyennel a gyakorlatban ma, sajnos, nem rendelkezünk. Nem tudnék azonban ez érvek hatása alatt arra a következtetésre jutni, hogy most már fogadjuk el a tanítástervet, és fordítsuk erőinket az alkalmazkodás leghelyesebb módjainak a megkeresésére. Nemcsak azért, amikre dr. Imre Sándor óvatos szavakkal szintén célozgat a levelében. Hogy a tanításterv megnyugvást nem hozott ; hogy egyik-másik részben talán lehetett volna különbet alkotni, vagy legalább másként fogalmazni; hogy még a jelenlegi Miniszter úr sem helyeselte mindenben; hogy nem hozott zavartalan örömet. Ezeken az érveken túlmenően éppen elvi szempontok alapján tartom nagyon is szükségesnek és kívánatosnak a tanításterv revíziójával való foglalkozást. Mert miért volt nagyon elég a tantervrevíziókból? Miért jelentett minden újítás nyugtalanságot? Miért nem volt vele megelégedve még a jelenlegi Miniszter úr sem? Miért nem hozott zavartalan örömet? Szilárdan hiszem, hogy azért történt mindez, mert ezek a reformok nem a gyakorlatilag tanító iskola talajából nőttek ki, nem a í
