Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Fehér Gábor: A szelekció
80 Fehér Gábor: A szelekció. Különösen fontosnak látszik ez elv érvényesülése olyan intézetekben, ahol nem az állam az iskolafenntartó. Ilyen helyen ugyanis az iskola esetleges megszűnése egyértelmű a tanszemélyzet egzisztenciális megsemmisülésével, mert a fenntartó a legjobb akarattal se tudja másutt elhelyezni tanárait. A mondottak jelentősége elsősorban kis népességű iskolák életében érvényesül ; és egészen uralkodó tényezővé válik ott, ahol a kis létszám mellett még konkurrens iskola is van. Ilyen helyeken a létszám emelkedése vagy apadása lét vagy nemlét kérdése és bevallatlanul olyan uralkodó szempont, amellyel szembe- szállani nagyon bajos. A szülő és a növendék persze észreveszi az iskolák kiszolgáltatottságát, ami egy folyton tartó áldatlan helyzetet eredményez. Olyan ez a helyzet, mintha a bíróságnál a vádlottnak joga volna bíráját szabadon választani, s viszont a bírák pedig csak azzal a feltétellel tarthatnák meg állásukat, ha évenként egy bizonyos meghatározott számú perük van. Ha a fentiek igazak, ebből csak egy következik. Az államnak anyagilag nem szabad takarékoskodni az iskolák fenntartásánál. Különösen hangsúlyozni kell ezt a nem-állami iskolákra vonatkozóan. Letagadhatatlan tény, hogy az államhatalom a nem-állami iskolák autonómiáját éppen a legutóbbi időkben annyira megnyirbálta, hogy a régi autonómiából úgyszólván alig maradt valami. Akárhogy gondolkozunk erről a dologról, az méltányos és közérdekű, hogy az így állami függésbe hozott iskolák az elvett jogokért nagyobb anyagi viszontszolgáltatást kapjanak, mint amit eddig élveztek. Nagyon fontos a mellett annak az elvnek is a törvényhozás által való kimondása, hogy az iskolák fontossága teljesen független a növendékek számától. Hogy a hivatalos felfogás ennek éppen az ellenkezője, arra a magyar tanügy súlyosan ráfizet. Sőt a szelekció nagy érdeke követeli a tanári javadalmazás olyan rendezését is, amely maga után vonná a fizetésen kívüli illetmények eltörlését, legalább azokét, amelyek a tanulói létszámtól függően emelkednek vagy fogynak. Ezek a szelekció anyagi akadályai. Ne térjünk ki e nehézségek bevallása elől, ne mondjuk azt, hogy a magyar tanár emelkedett gondolkozása ellensúlyozza e bajokat. Lehet, hogy így van, de akkor se illik erre a körülményre építeni. Különben is az igazság valószínűleg az, hogy a tanárság is olyan, mint más társadalmi testületek ; vagyis sem rosszabb sem jobb a többinél. Vannak a szelekciónak szellemi természetű akadályai is, amelyek közt legnagyobb az érettségi vizsgálatok mai elavult rendszere. Az érettségi vizsgálatnak abban a tényében, hogy az egészet csaknem kizárólag a szaktanárok vezetik le, mindig volt valami belső ellen- mondás. Ez ellenmondásnak azonban a múltban a tanár személyére kihatása nem volt. Ma a helyzet egészen más. Az érettségiztető tanár kínos ellentétek malomkövei közt őrlődik. Megkívánják tőle év közben a túlterhelés óvatos elkerülését, az ifjúsággal való derült, kíméletes bánásmódot, az érettségi alatt viszont a nívó folytonos emelését. Némelykor a tanítási követelmény és az érettségi vizsgálati előírá-
