Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Nagy Miklós: A tanítóképzés reformja
76 Nagy Miklós: A tanítóképzés reformja. magyar nevelőnek tisztában kell lennie. Egyébként az akadémiák tananyagát úgy kellene összeválogatni, hogy a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése után nyugodtan lehessen kiadni azt az akadémiai oklevelet, amely elemi iskolában való tanításra jogosítana. Ezt a pedagógiai oklevelet mindenkinek meg kellene szereznie, aki bármilyen típusú iskolában (az egyetemeken kívül) Magyarországon tanítani akar. A pedagógiai oklevél birtokában egyéves szaktanfolyamokat hallgatnának azok, akik elemi iskolára épülő alsófokú szakiskolákban : iparostanonciskolában, önálló gazdasági népiskolában, földmíves iskolában stb. szándékoznak tanítani. A pedagógiai oklevél jogosítana a tanárképzőbe való beiratkozásra is. A tanárképzés szakképzés lenne és az egyetemek bölcsészeti fakultásán, illetve ezekkel kapcsolatban történne. S mivel a tanulmányok sorából kikapcsolódnának a magyar nyelvi és irodalmi, valamint a filozófiai és pedagógiai stúdiumok, a szakképzettség megszerzésére elegendő lenne három esztendő. A mai rendszerhez képest lényegbevágó változtatást talán csak ott tartanék szükségesnek, hogy a jelöltek három szemeszter után tennék le az alapvizsgát és másik három szemeszter után a szakvizsgát. És hogy az alapvizsga szakcsoportosítása a mai polgári iskolai szakcsoportosítással egyezne, a szakvizsgán pedig egy főtárgyból és egy vagy két melléktárgyból vizsgáznának a jelöltek. Ennek megfelelően az alapvizsgán kapott oklevél jogosítana a középfokú és középiskolák alsó négy osztályában való tanításra, a szakvizsgái oklevél pedig bármelyik középiskola felső négy osztályában való tanításra is. Ezekre a vizsgálatokra magántanulás után is oda lehetne állani, tehát azok a tanítók is megszerezhetnék a tanári oklevelet, akik vidéki elemi iskolákban alkalmazást vállaltak. Ha a jelöltek részletesen és pontosan meghatározott anyagból komoly és szigorú vizsgálatra állanának, nem kellene félnünk a szakképzettség csökkenésétől. Tudományos kutatómunkára készülő jelöltek középiskolai érettségi bizonyítvánnyal beiratkozhatnának az egyetemre éppen úgy, mint ma. Ott nyolc szemeszter után doktori fokozatot nyerhetnének, majd habilitáltathatnák magukat, de mivel pedagógiai oklevelük nem volna, nevelők nem lehetnének sehol sem. Lehetnének azonban egyetemi tanárok, s ha egyetemi tanulmányaik befejezése után beiratkoznának a pedagógiai akadémiára, megszerezhetnék a tanítási jogosítványt is. Viszont a pedagógiai oklevéllel rendelkező nevelő előtt sem volna elzárva a tudományos kutatás útja. Ő is járhatna három év helyett négyig az egyetemre, doktorálhatna, habilitáltathatná magát, s lehetne belőle tudós éppen úgy, mint ahogy a mai középiskolai tanárból is lehet. így határozottan elkülönítenék a tanárképzést a tudósképzéstől. Mindenki sajátos célkitűzésének megfelelő stúdiumokat folytathatna, s mindenki megszerezhetné a hivatása gyakorlása közben szükséges szakismereteket. Biztosan hiszem, hogy az így képzett nevelőgárda
