Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
44 Egyházi és iskolai hírek. magyar lelkűkbe. Hogy ezek miért klasszikus költeményei, imái a magyar léleknek, arra ámulva és könnyes meghatottsággal eszméltek olvasása, elemzése közben. Aki így hallotta tárgyalni ezeket a hatalmas alkotásokat, így is adta őket tovább." A pécsi egyetemen, ahol Tolnai életének utolsó tizenkét esztendejében előadott, nevelői hatása épp olyan jelentős volt, mint a tudományos, egykori hallgatói tanúsága szerint.5 Nem volt rögtönző szónok, beszédében nem volt szárnyaló hév. azonban gondosan készült óráira, s minden előadása kiváló formaérzékkel megszerkesztett, részeiben arányos, szigorúan zárt mű volt. E komoly törekvés művészi formára a tudományos közlésben ragadta meg leginkább hallgatóit, akik ebben jellemzően lutheránus erkölcsi felfogást láttak, amely amúgyis Tolnai Vilmos minden írásában, beszédjében, tettében s egész lényében megnyilvánult. A vezetőtanár kedves derűje s a fiatal élet szeretető felejthetetlenné tette a hallgatóknak szemináriumi óráikat. Mindenki szabadon nyilváníthatta véleményét, ifjú óriások akadémikusokat bírálhattak, szenvedélyesen vitázhattak, Tolnai meghallgatta az egyéni véleményeket, senkire nem erőszakolta a magáét, és éppen a türelmes alkalmazkodással tudta alakítani. vezetni az ifjúságot. Lói se h János. l)r. Szlávik Mátyás. 1860- 1987. A hitélet útját lelkészeink vezetik. Lelkészeink munkáján múlik egyházközségeink előbbrejutása és hátramaradása. Egy-egv gyülekezet váratlan felvirágozása, ill. fokozatos fejlődése, vagy váratlan aláhanyatlása, illetve lassú sorvadása csaknem minden esetben lelkészének felkészültségén, tudományos alaposságán, lelkipásztori készségén, hit- és erkölcsi életének megnyilvánulásán szokott múlni. Ezeknek a jellemvonásoknak a hiányosságát lehet egy ideig palástolni, a végletekig azonban soha. A lelkész gyülekezetének lehet áldása és lehet átka ! Ezeket az elgondolásokat jól tudják azok is„ akik egyházunk sorsát kezükben tartják. Természetes, hogy fokozott gonddal és körültekintéssel intézik minden időben a lelkészképzés személyi ügyeit. A lelkészképző intézetek professzorainak minden tekintetben jó példaadóknak kell lenniük úgy tanítványaik előtt, mint egyházuk lelkészei előtt, de általában minden ember előtt is. A teológiai professzorok egyénisége túlnő a lelkészképzőintézeteken, saját egyházaikon, az ő személyük nemcsak fontos iskolai és egyházi ügy, de nagyon fontos társadalmi és nemzeti ügy is. Ezeket a szempontokat dr. Szlávik Mátyás munkába állításánál is figyelembe vették. Öt évtizedet meghaladó dicséretes munkásságával bizonyította be, hogy olyan rajongó szeretettel, fáradhatatlan buzgósággal, emejkedett lelkülettel ritkán szokták az emberek betölteni pályafutásukat, mint dr. Szlávik Mátyás. Evangélikus egyházunknak legkarakterisztikusabb egyénisége volt. Tekintetének melege, hangjának Csengése, karjának gesztusa állandó biztatást és bátorítást jelentett a hozzáfordulónak. Nála az érzelem, értelem, akarat nagyszerű összhangban volt. A szív jósága, az értelem magasrendűsége és az akadályt nem ismerő akarat érvényréjutása jellemezte minden munkáját. Annak a sok volt diáknak, akiket dr. Szlávik Mátyás tanított, gazdag élmény visszaemlékezni a jó professzor atyai szerctetére. Neki rossz diákja nem volt. Teológusok, jogászok, óh hányán és hányszor voltunk hozzá bizalommal, és kértük zavarainkból való kisegítését. Szükség esetén meglátta ő maga is. „Hát hol van a télikabátja?" hideg időben tett kérdésére, ha feleltük, hogy még nem jutott rá, mert tanítványaink rosszul fizetnek, személyesen elvezetett a „Tydor úr“-lioz, és személyesen' állt jót a meleg télikabát számláját illetőleg. Ha pedig tanítványra, vagy más kereseti lehetőségre volt szükség, azonnal intézkedett a különböző középiskolák igazgatóinál, hogy az ő „kiváló" tanítványáról pedig meg ne feledkezzenek. Előd Géza, Tolnai Vilmos. Nyugat, 1937. 9. szám.
