Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 4(i!> egy taníttassék, ám heti hat órán át. Ezekhez az iskolákhoz járult később a jászberényi és kaposvári gimnázium, a szolnoki leánygimnázium, valamint két fővárosi kereskedelmi iskola. Ezzel egyidejűleg a református Egyetemes Konvent 1937-ben határozott állást foglalt a modern nyelveknek csoportokban való tanítása mellett. —• A 1 iszántúli egyházkerület pedig az iskoláiban ezt el is rendelte a folyó tanévre. Miután a miniszter alternatív terveinek egyike az egyik nyelv feláldozásával jár, a csoportokban való tanítást határozottan szerencsésebb megoldásnak kell tekintenünk, és éppen ezért a tanügyi közvélemény a legnagyobb tisztelettel kell hogy üdvözölje az Egyetemes Konvent és a tiszántúli egyházkerület intézkedéseit. Ennek még az a másik előnye is megvan a másik felett, hogy hiába jut egyetlen nyelv tanítása mellett több óra erre a nyelvre, a növendékek együtt maradtak, s a nagy tömeg sokkal nehezebben mozgatható meg, mint egy kisebb létszámú csoport. Ezt szakemberek előtt nem is szükséges bővebben fejtegetni. Ezért azt a rendelkezést, melyet az egyházkerület nemcsak próbaképpen és csak egy-két iskolára kiterjedőleg tett meg, hanem valamennyi kebelbeli középiskolára elrendelte, olyan nagy jelentőségű újításnak kell tekintenünk, mely bármely más tantervi vagy iskolaszervezeLi intézkedésnél jóval többet ér és, ezért korszakos jelentőségű. Ha, amiben nem kételkedünk, a kísérletek eredményre vezetnek, ezt az eljárást alkalmazni kell a klasszikus nyelvekre is. Mitrovics Gyula/ Az osztályok tanulmányi rangsora. Évvégi értesítőinkben sokféle szempontból szoktuk a tanulókat osztályozni : létszám, életkor, vallás, nyelvismeret, általános tanulmányi eredmény és többféle statisztikai fő-és alcím szerint mutatjuk ki a tanulók adatait. Arról azonban alig emlékezik meg csak egy-két iskola értesítője, hogy az egyes osztályoknak milyen volt az általános tanulmányi előmenetele, számokban vagy százalékban kifejezve, és hogy ennek alapján milyen sorrendben, milyen rangsorban is követik egymást az egyes osztályok. A legtöbb értesítőben mindössze annyit olvashatunk a tanulmányi eredmény fejezete alatt, hogy melyik volt a tanév végén a legjobb és melyik a leggyengébb osztály. De hogy a többi osztály milyen sorrendben illeszkedett az első és az utolsó helyen álló közé, arról nem ád az értesítő felvilágosítást az iskolán kívül állóknak. De még a tanári kar sem tudja legtöbb esetben, hogy iskolájának egyes osztályai közül, tanulmányi tekintetben, melyik előzi meg a másikat. Pedig erre, ha más nem is, de legalább az osztályfő, mégis csak kíváncsi lehetne. Igaz, hogy az állami és a kir. kát. gimnáziumokban (egyes felekezeti iskolákban is), a félévi és az évvégi osztályozáskor az osztályfő, a maga osztályfői jelentésében, számszerűen és százalékosan kimutatja a jeles-, jó-, elégséges- rendű és elégtelen tanulókat, és az igazgató, ezeknek az osztályfői jelentéseknek az alapján, készít is a főigazgató részére egy-egy összesítő kimutatást az erkölcsfegyelmi és tanulmányi állapotról. Ebből a a kimutatásból az igazgató és a főigazgató megállapíthatja, hogy a „megfelelt“ tanulók százaléka szerint hogy sorakoznak az osztályok egymás mögé. Ennek alapján meg is lehet állapítani az osztályok tanulmányi rangsorát. De vájjon igazságos-e a rangsorba állítás a „megfelelt" tanulók százaléka alapján? Mert el tudok gondolni egy olyan elvet is, hogy minden egyes tanuló bizonyítványának összes, a továbbhaladás szempontjából tekintetbe vehető, érdemjegyét összeadjuk, és az egész osztály érdemjegyeinek összegét elosztjuk az osztály létszámával, vagyis matematikai nyelven szólva, kiszámítjuk az osztály tanulmányi eredményének középértékét. Minél kisebb ez a középérték, annál jobban tanult az illető osztály, tehát annál előbbrevaló hely illeti meg az osztályok rangsorában.
