Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
10 Egyházi és iskolai hírek. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK Tolnai Vilmos1 1870—1937. Halála veszteség az evangélikus egyházra is, amelynek munkájában az állásával járó nagy elfoglaltság miatt tevékenyen nem vehetett ugyan részt, de hű fia volt az egyháznak, neve díszére vált annak, egész mivoltával, egyéni életében és tudományos működésében híven tükrözte az evangélikus ember eszményi sajátságait. Tolnai Vilmos irodalmi és tudományos hajlama, finom nyelvérzéke és széleskörű nyelvtudása, egész munkakészsége két jeles tanári nemzedék után rámaradt családi örökség. Nagyatyja Lehr András, sárszentlőrinci, később soproni evangélikus líceumi tanár, kinek Petőfi a latintudását és a római költők ismeretét köszönhette. Atyja Lehr (Lőrinezi) Zsiginond, a fiatalon elhunyt pozsonyi líceumi tanár, kitűnő műfordító, író és irodalomtudós. Nagybátyja Lehr Albert, Arany János és a nép nyelvének legjobb ismerője, a jeles Toldi-kommentár írója. Tolnai Vilmos pozsonyi születésű, 1893-ban az ottani líceum helyettes tanára lett, 1897 februárjában Petz Gedeon helyére rendes tanárnak a budapesti evangélikus gimnáziumba került, és in működött közel tíz esztendeig, majd 1906 óta az Erzsébet-nőiskolában a magyar irodalomtörténet és az esztétika fanéra, 1926-ban a pécsi Erzsébet-tudoinány- egyetemre az irodalomtörténet nyilvános rendes tanárának nevezték lei. A Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban a nyelvtudományi osztályba levelezőtagnak és a szótárbizottság előadójának. 1931-ben rendes tagnak választotta. Az utolsó években régi szívbaja egyre jobban elhatalmasodott, halála, ' mely soproni nyaralás közben érte. megrendítette családját és ismerőseit. Emlékezetét néhány jó és hasznos könyv soká fenntartja majd. A Magyarító Szótár (1900, 1928) közel négy évtized óta nélkülözhetetlen segédeszköze minden tollforgató embernek, és hogy a magyar nyelv némileg megtisztult a felesleges idegen szóktól, ezt az eredményt a most már három kiadásban, utoljára népies, tömör összefoglalásban (A Pesti Hírlap Nyelvőre, 1932) megjelent szótárnak köszönhetjük. A szólásokról (1910) írt akadémiai székfoglalója e kérdésnek a magyar irodalomban legteljesebb és legbehatóbb, valóban mintaszerű tárgyalása, s főképpen a második kidolgozásban (A magyarság néprajza, 1936) érdekes kísérlet arra, hogy a szóláskutatást a művelődés- történetbe belekapcsolja, s mikép általán a nyelvben, úgy a szólásban is a társadalmi eredetet derílse fel, s egyúttal a szólások változatos fajainak pontos meghatározását nyújtja. A Bevezetés az irodalomtudományba (1922) nem ért el olyan sikert és elismerést, amilyen való értékénél fogva megillette volna, mivel a divatos szellemtörténetnek nem volt érzéke a filológiai munka iránt, melynek módszerét Tolnai ott kidolgozta, pedig a mű egyes fejezetei, így a szövegvizsgálatról, a források és irodalmi hatások kutatásáról szólók, a felvetett kérdések beható tárgyalásával, a meglepően eredeti és gazdag példatárral egyedülállók a magyar szakirodalomban. A nyelvújítás elmélete és története (1920) a magyar nyelvtudomány egyik vezérkönyve, amelyet élvezettel és tanulsággal olvashat nemcsak a szaktudós, hanem minden művelt ember, akit a magyar irodalmi nyelv kialakulásának e legfontosabb mozzanata, szókincsének módszeres és rendszeres gyarapítása, így támadt színárnyalatainak változatossága érdekel ; jelentőségben csak Szily Kálmánnak a nyelvújítási szótára fogható hozzá. Tolnai Vilmosnak folyóiratokban szétszórt nagyobb értekezései is jókora kötetet adnának ki. A kuruc balladákról szóló értekezései (Egy. Phil. Közlöny 1 A Protestáns Tanügyi Szemle f. évi szeptemberi számában már hírt adtunk Tolnai Vilmos elhunytéról, a nagy tudós jelentőségéhez mért terjedelmesebb méltatását közöljük.
