Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Kemény Gábor: Európai kultúra Szarvason a XVIII. században
434 Kemény Gábor: Európai kultúra Szarvason a XVIII. században. Európai kultúra Szarvason a XVIII. században. (Arcképvázlat Tessedikről.) Akármilyen ellentmondásnak látszik, mégsem lehet kétségbevonni, hogy nálunk az európai kultúra valósága nem olyan természetes velejárója volt a fejlődésnek, mint a nyugati országokban. A magyar társadalmi fejlődés történelmi okoknál fogva lassúbb volt, mint Éurópa nyugati részein, s ha a mi vezető elméink külföldi tapasztalatokon okulva és lelkesedve új életformák lehetőségeit hozták magukkal, a társadalmi hátteret magát is meg kellett terem- teniök, hogy a reformok az egyengetett talajban élő valósággá legyenek. Ez a hősi munka sok örömmel, de sok gátlással is járt: a bizakodás optimizmusát gyakran váltotta fel az úttörés akadályaiból táplálkozó pesszimizmus. Bessenyei, Kazinczy, Berzeviczy Gergely, Berzsenyi lelkében már megszületett az európai magyarság, de mily nagy volt a távolság az élő eszmétől az élő valóságig. Es mily heroikus munka várt azokra, akik az élő valóságon kezdték az alkotást, hogy ezzel bizonyítsák be a gondolat és munka elvál- hatatlan egységét. Ilyen munkát fejtett ki csodálatos energiával Tessedik Sámuel evangélikus lelkész Szarvason, egy elhagyatott kis mezővárosban, a XVIII. század végén. Tessedik ízig-vérig a XVIII. század embere. Annak a századnak, mely szigorúan tudatos elmemunkával foglalta össze a régi ismereteket és az új tennivalókat. Enciklopédikus szellemek tűznek ki enciklopédikus feladatokat, s ez az átfogó munka határozza meg leginkább a század szellemi irányát. A gondolat ebben a században nem önmagáért való játékos elmeművelet, hanem arra való, hogy tettek, intézmények szülessenek nyomában. Jó skolák, igazságos kormányzás és közigazgatás, fellendülő ipar, észszerű, sok terméssel biztató földművelés. Az élet és munka, az elmélet és gyakorlat ezen egybeforró egysége nélkül sem a XVIII. század ember- és társadalomnevelési elméletét, sem Tessedik ember-, társadalom- és nemzetnevelési gondolatrendszerét nem tudnók megérteni. Sőt a modern nevelés célkitűzéseit is az élet és munka ama szintézise igazolja, mely a XVIII. század reformereit általában, Tessediket különösen jellemezte. Rousseau a XVIII. században ráérez a gyermek egyéniségére, s mikor az Emilében az emberek közkincsévé lesz ez a reveláció, reformok vágyától égő lelkipásztorok és iskolamesterek az egyéniség érvényesítését akarják iskoláikban és egyházközségeikben megvalósítani. „Ismerjétek meg a gyermeket!“ — ennek az intésnek több közvetlen hatása és foganatja van a XVIII. sz.-ban, mely a maga egészében értékelte az emberegyéniséget, mint a XIX. sz.-ban, mely öncélú részlet- kutatásokba merülve elemezte az egyén sokféle képességeit, tudatos
