Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 427 HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM Pintér Jenő : A budapesti tankender évkönyve az 1 938 39. iskolai évre. 170 1. Sárkány-nyomda. Szép kiállításban jelent meg ez évben is a budapesti tankerület évkönyve a tankerület megalapításának 163. évében. Terjedelme a régi. Tartalmazza a főigazgatói és tanfelügyelői hivatal személyzetét, a tankerület területén működő iskolák sorát, a statisztikai adatokat (itt igen helyesen a címben is jelzi a könyv, hogy az elemi iskolák adatai külön szerepelnek). A Vegyes közlések cím a tanulmányi versenyekről számol be többek között. Az V. részben a közoktatásügyi rendeletek sorakoznak, először az általános érvényűek, majd az egyes iskolafajok szerint csoportosítva. Igen értékes újra a Határidőnapló, mely gondos összeállításban tartalmazza az egyes iskolafajokra vonatkozó határidőket. Nem ismétli a könyv a múlt évben már összeállított Közoktatás- ügyi Címtárat, történelmi visszapillantást, tanügyi hatóságok, iskolafenntartók és felügyelet összeállítását. A közölt adatok, útmutatások gazdag tárháza ismét igen hasznossá teszi az évkönyvet. Érte hálás lehet Pintér főigazgatónak a tanügy irányítását végző, intéző minden tényező. b. d. Loczka Alajos : A művelődés útja Amerikában. Az iskolarendszer vizsgálata. Budapest, 1937. Szerző kiadása. A sokat felölelő címnek sokrétű és mindvégig érdekfeszítő tartalom felel meg, olvasása közben szinte észrevétlenül magával ragadott egy bizonyos szemléleti forma, melynek mindvégig rabja maradtam. Mint ahogy az ikerkutató szinte szenvedéllyel fürkészi, hogy az egysejtből szétágazó két élet miképpen nyilvánul meg más-más életkörülmények között, én is állandóan egybevetettem az európai törzset és ikertestvérének, az idegenbe szakadt európai pedagógiának amerikai változatát. S Loczka Alajos tükrében úgy láttam — bár kifejezett formában nem történik erre utalás —, hogy míg a mi közoktatásügyünk az „öreg Európában“ túl stabil, ugyanakkor az Egyesült Államokban túl dinamikus, mondhatnám túl nyugtalan. Nem folyik-e már ebből a következtetésből is, hogy sokat tanulhatnánk egymástól? Szerző a közoktatásügy átfogó képét nyújtja s történelmi alapokon meggyőzően érzékelteti, hogy miképpen kellett kezdetben az első bevándorlók eszmevilágát követve kialakulnia, s mint igyekszik megtartani demokratikus elveihez híven még ma is eredeti önállóságát. Az iskola, bár a hatóságok befolyása lassan tért hódít, máig is a társadalom tulajdona és alkotása, még pedig oly fokban, amint az alig is képzelhető el Európában. Ennek kétségtelenül nem egy esetben nagy hátrányai is vannak, hogy csak egy példát említsek, inkább fenntart a község egy hiányosan felszerelt, düledező iskolát, melyet egy rosszul fizetett és alig képesített tanító lát el, mintsem hogy „iskolájának önállóságáról“ lemondjon. Viszont az érem másik oldala, hogy az iskolafenntartóknak iskolájuk valóban szívügyük, mely szemükben kiváló eszköz arra, hogy a társadalom képén változtatni tudjon. Ha az iskola munkája nem felel meg a kitűzött céloknak, akkor addig-addig alakítanak rajta, amíg eredményei kielégítőek, és céljaiknak megfelelnek. így áll elő az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban a kísérleti iskolák száma fel sem becsülhető. Az Uniót, szerző szerint a maga egészében egy óriási laboratóriumnak tekinthetjük. Áz amerikai iskola ily módon azután csodálatosan simul a szükségletekhez. „Az európai minden változást és a viszonyoktól megkövetelt minden újítást a múlttal való összehasonlítás mérlegével méri, az amerikai a jövőbe veti szemét és azt mérlegeli, mit hozhat az újítás.“ Aki Loczka könyvének bár csak azt az egy fejezetét
