Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
428 Hazai és külföldi irodalom. futja át, amelyik a munkavesztett vagy munkába nem jutók továbbnevelésével foglalkozik, az bizonyára elismeréssel fog adózni célirányos és rugalmas módszereiknek. Még egyszer visszatérek az iskola szeretetének kérdésére, mert mindenek- felett fontosnak látom azt. Az amerikai szülő bízik gyermeke iskolájában, s én azt hiszem, hogy oka is van rá. Csodálatos az a gondosság és szeretet, amellyel az amerikai nevelő mérhetetlen tömegek közepette is eléri az egyes gyermeket. Mire van szüksége testben, lélekben, mi érdekli, mi nem, boldog vagy boldogtalan-e, nem közömbös neki. Hogy mennyire humánus és gondos az iskola, arra nézve j ellemző, hogy a népiskola nemcsak az elemi ismeretekre és készségekre tanítja nem egyszer valóban szedett-vedett gyermekközönségét, hanem megtanítja szépen enni is, asztalnál rendesen viselkedni, polgári formákkal szépíteni a maga és embertársai életét. Tudom, sokan mosolyognak ezeken a törekvéseken. De vájjon szabad-e a lélekismerő pedagógiának azokon a faktorokon moslyognia, amelyek az elhelyezkedést, a társas életben való jó érzést, az egyéni érvényesülési lehetőséget oly mértékben befolyásolják? Loczka könyvét olvasva, nem egyszer eszembe jutott az a sokat emlegetett háborús anekdota, hogy az amerikai katona, midőn az ellenség elől menekülve mindent eldobott, még a pergőtűz közepette is gyorsan kiszedte és füle mellé dugta fogkeféjét, mert azt sehogy sem akarta nélkülözni. S én úgy éreztem, hogy a kultúrának ezt a faját megirigyelhetjük. Az amerikai iskola az életre nevel, és ezt kétségtelenül jobban csinálja, mint ugyanezt az elvet hangosan hirdető európai iskoláink. Viszont azt sem tagadhatjuk, hogy az az iskola, amelyik minden néprétegnek otthont akar adni, amelyik minden kultúrigényt egyaránt fontosnak tart, amelyik a gyermek egyéniségét, sajátos érdeklődési körét és képességeit respektálja, könnyen abba a hibába esik, hogy szétesik, és sokat, de felületesen nyújt. Az Egyesült Államok középiskolái tényleg nem adják meg a műveltségnek azt az alapját, melyet mi, valamint saját magasrendű egyetemeik elvárnak tőle. A középiskolából kikerülő ifjú — igaz — egyensúlyo- zottabb, önállóbb, életrevalóbb, bizakodóbb, de tudása felületesebb. Az amerikai iskola felismerte ezt a hiányosságot és buzgón keresi a jobb megoldás módjait. De vájjon az európai középiskola is ugyanoly tudatossággal látja-e be, hogy az elvértelenedés veszélye fenyegeti, ha távol az élettől, továbbra is kerüli az élet existenciális kérdéseit? „A művelődés útja Amerikában“ az említetteken kívül is a problémák hosszú sorát állította elém, s ez is bizonnyal a könyv érdeme. De vétenék a tárgyilagosság ellen, ha nem említeném meg, hogy távol áll szerzőtől az a törekvés, hogy a két világrész pedagógiáját élesen szembeállítsa. A könyv nem propagandisztikus, hanem ellenkezőleg komoly, tárgyilagos, tudományos munka, s külön érdeme, hogy a mellett élvezetes olvasmány is. A szakember számára bőséges tárháza az Egyesült Államokra vonatkozó pedagógiai ismereteknek. Megértjük belőle köznevelésének múltját és jelenét, megismerjük iskolafajait és népművelésének eszközeit. Betekintünk intézményeinek belső életébe, foglalkozunk tananyagával s a tanítás módjaival, a tanítók, az igazgatók képzésével s az iskolafelügyelettel. S főleg megtanulhatjuk belőle, hogy mint lehet amerikai módra dinamikusan a jelenből a jövőbe tekinteni, s hogy mint lehet a mai változó élet- körülményekre életszerűen reagálni. Különösképpen ,,a gazdasági válság és az oktatásügy“ című fejezet alapján párhuzamot vonhatunk saját iskolapolitikánk s a tengeren túl lüktető élet között, ahol a gazdasági élet átalakulása olyan fejlődési irányok kiindulópontjává lett, amely talán egészen új utakra tereli az Egyesült Államok egész iskolapolitikáját. Budapest. Nemesné Müller Márta.
