Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 425 Igen érdekes Ulrich Knoche értekezése : „Der Beginn des römischen Sillenverfalls.“ A Kr. e. II. századtól kezdődő erkölcsi dekadencia okait kutatja. Elsősorban a történetírókkal, filozófusokkal (Sallustius, Polybios, Poseido- nios) polemizál, akik a romlás kezdetét kissé későre (150 körül) teszik, és okát a békében és gazdagságban (otium, divitiae) találják. Szerzőnk kimutatja, hogy Cato maior — mint cenzor •— már Kr. e. 184-ben fellép az „új vétkek“ ellen. Az ok nem lehet egyszerűen béke és gazdagság, hiszen a Kr. e. II. század első évtizedeiben sok háború volt és luxussal a rómaiak már régebben is (Etruria, Campánia meghódítása alkalmával) megismerkedtek. Az ok : a morális öntudat meghasonlása. Addig minden kételytől mentesen a vir bonus volt az ideál, a fortis vir sapiensque, aki tettben és józan észben kiváló ; tevékenysége a közjóra irányul, aztán következik rokonai, végül a saját érdeke. S az erkölcsi forum nem az egyén lelkiismerete, hanem a római polgárok, elsősorban a nobilitas közössége. Nos, a birodalom nőtté- vel az egyénnek alkalma nyílik, hogy térben és szellemben elszakadjon a római közösségtől. Mint proconsul messze provinciák ura lesz, így egyéniségének tudatára ébred. Üj szellemi világokat ismer meg ; így sokan a görögségben pillantanak meg új eszményt, őket követik, az ő elismerésükre törekednek, nem honfitársaikéra. S ami végzetes, nem a klasszikus, nem a platoni görögséget, hanem a már dekadens hellenizmust ismerik és kedvelik meg. De fontos meglátnunk, hogy lehetetlen is volt egy világbirodalmat oly morállal igazgatni, mely egy városállam testére volt szabva. Ha egy proconsul provinciájába ment, nem tudta, hogyan kezelje új alattvalóit : kliensnek, szolgának, szövetségeseknek tekintse őket? A hagyomány hallgatott ily esetre vonatkozóan. S a proconsul nemesi barátai sem tudtak egységesen állást foglalni: voltak, akik zsarolási perekben megvetően néztek a panaszosokra, mint csekélyebb értékű lényekre ; mások viszont feddhetetlenséget kívántak a provinciák lakóival szemben is. Tehát a hajdani szilárd erkölcsi forum : a római közvélemény is meghasonlolt. Kétszáz éven át próbálkoznak aztán a morál új megalapozásával (a Sciplók körében a vir liberális, homo humánus lesz az ideál, mások a Stoát vagy az Epikureizmust követik, az ifjabb Cato, Varró és Cicero az ősök hagyományait igyekeznek az új időkhöz alkalmazni), míg Augusztus korában a krízis megenyhül. H. Wachtier : „Die römischen Kaiserfora“ címen arról számol be, mit hoztak Mussolini szociálpolitikai okból megindított városrendezési munkálatai a császári fórumokból napfényre. Ezeknek köszönhető, hogy a Kapi- tolium délnyugati lábánál Marcellus színházának földszintje s első emelete, dór és ión íveivel ismét látható. Caesar fórumán Ricci kiásatta Venus Genetrix templomának alapzatát, és felállíttatta három szép korinthusi oszlopát. Nerva fórumán Minerva templomának két korinthusi oszlopa most egész karcsúságában érvényesül. Augusztus fórumán Mars Ultor temploma az ásatások nyomán díszítéseivel együtt ma már papíron teljesen rekonstruálható, három oszlopa pedig egész méltóságában felemelkedik. Traiánus fórumán legérdekesebb a félköralakú külső exedrának feltárása, amely háromemeletes áruháznak bizonyult. Közelében több áruházat is szabadítottak ki a modern építmények közül. Különösen érdekes egy hatalmas, boltozatos bazilika, háromemeletes közép- és kétemeletes oldalhajóival. Általában Róma dombjainak lejtői többemeletes bér- és áruházak támaszául szolgálhattak. Bőséges fényképmelléklet illusztrálja a szöveget. A ma sorskérdéseit tárgyalja P. Hanschke : „Der Einbruch des Orientalischen in das klassische römische Schrifttum als Vorbereitung des Christentums“ címmel. Világnézetünket két pólus közti feszültség határozza meg : az e világot megigenlő antik „északias“ („nordisch“) életfelfogás és az ú. n. gnózis, a hellenisztikus korban Előázsiában s Egyptomban keletkezett „mágikus“, démonikus világnézet ez a két pólus. Utóbbinak tisztult, nyugatibb formája -—• szerző szerint — a keresztyénség. Míg az antikvitás alapérzése: e világ istenisége, addig a gnosztikusok a világot rossznak, a sötétség birodalmának tartják ; Isten túl van e világon ; az ember kegyelemre és megváltásra szorul, a túlvilág felé fordul. A lélek égi eredetű, a csillagszférákon át zuhant
