Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Megjegyzések
418 Megjegyzések. kikerült tanulók? „Nyolcévi keserves nap-nap utáni magolás, drukkolás után mit adott a középiskola az elpusztított legdrágább szellemi és lelki javakért?“ Sorra veszi a tantárgyakat. Latin : . .fönnakadtunk a syntaxisnak a hálózatában, és keservesen sírjuk vissza azt a nyolcévi fiatal életet, amit ilyen céltalanul fordítottunk a latin nyelvre, amely nekünk elvágta az utat arra, hogy a classikusok szellemébe behatoljunk.“ Élőnyelvekből egy rendes levelet se tudnak megírni. „Az irodalom? hát nem az unalom érzése önt el legtöbbünket akkor, amikor az irodalomtörténetre gondolunk?“ ,,. . .egyik alapvető hibája a mai középiskolai rendszerünknek, hogy éppen a könyv teóriájával nincs tisztában. A mi középiskolai tanrendszerünk szelleméből az a tétel látszik leszűrődni, hogy a könyv arra való, hogy megtanuljuk. A könyv mindenre való, csak arra nem, hogy megtanuljuk... Az a szó maga, hogy tankönyv nekem egy lehetetlen gondolat“. Kisleányának kémiai tankönyvéről így vélekedik : „Már a külseje is ijesztő, ellenszenvet keltő, szürke, minden szépséget nélkülöz, és ha kinyitom, még rettenetesebb, amit látok, adatok, lelketlen, értelmetlen adatok, amelyet szóról-szóra kellett megtanulni, ponttal és vesszővel, amelyeket se én, se ”más kémikus professzor kollégáim nagyrészt nem is tudnak. Áki ilyen könyvből tanul, meg kell, hogy utálja a kémiát, aki ezt a könyvet a jeles jelzésért megtanulja, annak meg kell tanulnia szeretet nélkül tanulni. . ., látszatra dolgozni, hogy a tanárt kielégítse, a tanár pedig a tan- felügyelőt kielégíthesse.“ „...ez egyik legnagyobb veszteség, amit egy fiatal lélekben okozni lehet, megtanítani látszatra, szeretet nélkül, nem igazi érdeklődésből, becsületérzésből tanulni. Ez egyszerű lélekgyilkosság“. „...nincs okom feltételezni, hogy a többi (tankönyv) különb, és teljesen érthetővé válik előttem az a nagy szellemi és erkölcsi pusztítás, amelyet a középiskola a lelkekben végez a nélkül, hogy kárpótlásul sokat nyújtana“. „A nagyközönségben megdöbbentően hiányzik az érdeklődés a tanügy kérdéseivel szemben. . . közönnyel siklik el nemzeti életünknek ezen alapvető problémája mellett, azokat teljesen rábízva a teóriában elveszett szakpedagógusok egy kis körére, amely fiatalságunk lelkét és frisseségét elavult és mindenesetre nem helytálló elvont teóriái elveknek áldozza fel.“ Egy hosszabb beszéd keretéből kiragadott mondatok nem mindig alkalmasak arra, hogy az eredeti összefüggésükben kifejtett eszmét és szellemet visszatükrözzék. Áz idézett mondatok ugyan szokatlanul éles és élére állított bírálatot tartalmaznak tanrendszerünkről, de az egész beszédből az ifjúságot szerető, bajaival törődő és rajtuk keresztül az egész magyar jövőért aggódó tudós tanár hangja csendül ki. Kiváló tudósunk teljesen szakítani kíván az eddigi „elavult német pedagógusoktól reánkszakadt“ tanítási rendszerrel, és inkább a szabadabb angol nevelési szellemet tartja követésre méltónak. Alapjában véve ugyanazon elvekért száll síkra, melyeknek érvényesítése oktatásügyünkben éppen most folyik (gyakorlatiasság, szabadabb szellem, fokozott testnevelés, egészségvédelem stb.), bár az újítások nem mennek el a tudósunk által kívánt határig. így a beszédében vázolt középiskola szelleme semmiképpen sem vonatkoztatható a mai viszonyokra, legföljebb egy letűnt kor emlékeként kísérthet. Igen helyesen mutat rá Szent-Györgyi tanár úr, milyen elsőrendű nemzetépítő fontossággal bír, hogy nagyközönségünket közönyéből fölrázzuk, és ráneveljük a nemzetnevelési kérdések iránti komoly érdeklődésre. Nem elég az országházban elhangzott beszédeknek, nevelésüggyel foglalkozó szaklapok idevágó cikkeinek és szülői értekezleteknek visszhangja, a rádiónak, nyilvános előadásoknak és napilapok hasábjainak fokozottabb igénybevételével rendszeresen és alaposan tájékoztatni kellene a közönséget nevelésügyünk főbb kérdéseiről. Ha a napi politika, sport, művészet, divat stb. állandó rovatot kapnak, miért ne tarthatna a nevelésügy is igényt erre? Talán a felvilágosító munka olyan társadalmi megmozdulásnak lenne megindítója, mely támogatásával és áldozatkészéségével lehetővé tenné sok szép eszme megvalósítását egy szebb és boldogabb magyar jövendő érdekében.1 Kaiser Erzsébet 1 A beszéd a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat 1938. május 27-i közgyűlésén hangzott el. Megjelent a MOKT 1937—38-i Évkönyvében.
