Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Lemle Rezső: Német nyelvoktatás
408 Lemle Rezső: Német nyelvoktatás. Az első tudatosításnál a vezetés természetesen a tanár kezében van, a beszédgyakorlatok által való beidegződésnél azonban feltétlenül szükséges, hogy mennél előbb a tanulók alkossák meg a kérdőformát is, mert hiszen csak így juthatunk az összes mondatformák elsajátításához és közelebb az azon a nyelven való gondolkodásnak fáradságos úttal bíró „kikényszerítéséhez“. A tanulók kérdezése azonban az első tudatosítás után (a III. o. után) még nagyon hiányos. Ennek oka ugyan az is, hogy nem egyforma szorgalommal és képességgel jutottak át az első perióduson, de főoka abban rejlik, hogy nem lehet áttekintésük az összes szükséges kérdőformákról, és a tartalmi kapcsolatoknál (még a magyarban is) nehézségeik vannak. Mit sem segít a kérdés lényegén, ha egyes vidékeken akadnak németül „tudó“ tanulók, vagy ha a kiváló képességűek többféle kérdőformára tapintanak, — a tanulók zömével kell elérnünk a célt, és a németül „tudók“, a kiváló képességűek kérdései sem lehetnek tervszernek. Azt tapasztaltam, hogyha csak beszédgyakorlatok révén akarom elérni a mondatformák elsajátítását, igen hosszú időre van szükségem, és felső fokon is a tartalmi megbeszéléseknél bosszantó dadogássá válik a tanulók jórészének kérdezése. De nemcsak a mondatformáknál vannak nehézségek, még nehézkesebbé válik a helyzet akkor, ha bizonyos mennyiségű régi szót szeretnénk ilyen módon tervszerűen elismételni. Az említett hiányokhoz hozzájárul még az is, hogy a tanulók nem tudják felújítani a kitűzött tárgykörhöz tartozó összes felelevenítendő szót. Vizsgáljuk tehát a kérdést abban a helyzetben, amikor a tanár veszi át mindkét esetben a vezetést. Mit jelent a tervszerűség? Beszédkészségünk, analógiás képességünk fejlesztése megkívánja, hogy az alsó fokon az élővé teendő szavaknak minél több nyelvtani formáját hallja és mondja ki a növendék, mert a nyelvtani tudás nem elegendő ahhoz, hogy beszéd közben önmagától illessze valamely szónak bizonyos nyelvtani alakját a inegíelelő helyre, ha azt a nyelvtani alakot nem hallotta már többször. Sőt, nem is kívánatos, hogy nyelvtani tudását használja; egyrészt akadozó lesz a felelet, másrészt a magyarul való gondolkodásba siklik át, és magyarból németre való fordítás lesz belőle. A nyelvtani tudásnak csak ellenőrző szerepe lehet itt, vagyis figyelmeztető szavunkra a helytelenül kimondott alakot a tanuló kijavítja. Beszédgyakorlatunk célja tehát, hogy egy-egy szónak minél több nyelvtani formájával találkozzék a növendék. Ezen nyelvtani alakok azonban az iskolában nem lehetnek egy széles nyelvtani keretnek alakjai, hanem csak az élő nyelv nyelvtanának formái, vagyis az egyszerű, beszélt stílus. Ezek alapján a tervszerűség a kérdések formálásánál bizonyos nyelvtani cél megvalósítását jelenti.
