Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Dr. Hamvas Gyula: Egy élménysorozat és emlékképeinek jelentősége
396 Dr. Hamvas Gyula: Egy élménysorozat és emlékképeinek jelentősége. Jól tudjuk, hogy a formális képzés gyakorta igénybeveszi a felújítás aktusát. Sohasem leszünk abban a helyzetben, de nem is éppen szükséges, hogy a tanterv teljes ismereti anyagával szemben ilyen gyökeres pszichológiai folyamatsort vehessünk igénybe, viszont vázoltuk már, hogy János mtóz-anyagrészletnél annyi alkotó energiát szabadíthatunk fel, amennyit egy okszerű pedagógiai folyamaton belül passzíve nem hagyhatunk, tehát minden ponton keresnünk kellett az élményesítést: az ifjúi léleknek e tárggyal való azonosulását, mely erőket hoz fel az irracionális jellegű lelki akción keresztül. Mit is várunk most már részleteiben a felelevenítéstől? Alakítjuk a gyermek lelki tartalmát, sokasítjuk az érzületi elemeket, irányt szabunk a törekvéseinek : mindezt az önkifejlődés útján tendenciái zavartalan érvényesülésével. Az emlékezés tehát alapjában támogatja az alkotó munkát, meghatványozza a formális képzőerőket. Munkamenetünknek sikere, eredménye érdekében tervszerűen haladtunk. 1. Az első lépésünk a felújításnál az volt, hogy az olvasmányunk összes vezető gondolatain végigfutottunk a gyermekekkel. Egy rövid életteljes és együttes vázlat szinte zenei előjáték a nagyobb terjedelmű és szemünk előtt valóságot öltött aktushoz. Találtunk munkamenetünkben passzív szakaszokat, azaz itt-ott a lelki reakciók nem jelentkeztek, holtpontra jutott minden lelki funkció. A részletfelújításnak nem volt élményképző ereje, a gyermekek átélő aktivitása nem jelentkezett. Ilyen részlet volt például János vitéz sorsának, menekülésének felújítása. Kutattuk itt a lélektan utasításai szerint: vájjon eléggé erős volt az ingeradás. Megfelelő volt-e a figyelem? Elég érzelmi elem fűződött a reprodukcióhoz? Vizsgálat alá esett továbbá a tanulók kora, konstitúciója és han- goltsága. 2. Mindennek végiggondolása után a reprodukció sikertelenségét János vitéz említett részleténél így magyaráztuk. A gyermek nem szívesen szánakozik, olvasmányunk e részlete pedig ilyesfajta érzelmi színeződés felé kíván hatni. Ehhez hozzájárult, hogy lelki alkat szerint a kísérlet alatt álló osztály fejletlen. E gyermekcsoportnak a részlet-motivációja nem volt elég erős ahhoz, hogy az emlékképek felidézése sikerülhetett volna, vagy új élmények születhettek volna. 3. Kerestünk a részek között új kapcsolatokat, melyek a tanulókat új szempontokhoz vezették volna. 4. A főszereplőt új esélyek, új lehetőségek középpontjába állítottuk. Ez János vitéznél nem volt nehéz ; egy ötlet, egy fordulat új helyzetet hozott, melyre a tanulók érdeklődve figyeltek. Az olvasmány — ne feledjük — mese, melynél a fantázia loboghat anélkül, hogy erőszakot tenne. 5. A tanulók az olvasmány első olvasásakor más lelki fokozaton állottak, mint most a reprodukció alkalmával. Ez az igényeiken változtat, az irányításnak erre figyelemmel kellett lennie. Ezt tapasz
