Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Dr. Hamvas Gyula: Egy élménysorozat és emlékképeinek jelentősége
392 Dr. Hamvas Gyula: Egy élménysorozat és emlékképeinek jelentősége. be egy hosszú nyugalmi állapot. Tanulói generációk nőjjenek fel, hosszas és megbízható tapasztalatok formálódjanak ki, míg majd valamikor újra a tanterv módosítására lehet gondolni. Egyelőre azonban nagyon hosszú ideig dolgozhassanak a középiskolák a változatlanul megmaradó új tanterv szerint, akkor még a fogyatkozásokon és hibákon is sokat lehet javítani, az előnyök és hasznos újítások pedig teljes mértékben érvényesülhetnek. Debrecen. Vitéz dr. Bessenyei Lajos. Egy élménysorozat és emlékképeinek jelentősége. (A magyar olvasmányok kapcsán.) Az élmény, akár Dilthey vagy Bergson, akár Spranger fogalmazásában figyeljük meg, a legcsodálatosabb lelkijelenségnek mutatkozik. Valósággal lenyűgöző azonban, ha teremtő pillanataiban van alkalmunk megfigyelni. Aki több évtizedig a pedagógiai gyakorlatban szemlélte ennek a lelki funkciónak a kiteljesülését, annak csodálkoznia kell, hogy nagy szellemi tömegenergiák kitermelésénél még mindig nem használják mindenható ereje szerint ki az élmény dinamikus hatásait. A modern nevelési elméletek, igaz, hogy valóban esküsznek reá és építkeznek is, viszont azok, akik a régi nevelési irányzatok lélektani megépítettségéből nem akarnak engedni, az élménypedagógia olyan gyengeségeit fogják a reflektorok éles világítása alá, hogy ez ellen valóban nincs védekezés. Akárhogy álljon is ez a harc, mindenesetre tény az, hogy az élménynek, ennek a csodálatos lelkijelenségnek nevelői értékét felbecsülni nem tudjuk. Nem tudjuk, mert a teremtés pillanataiban a valóság világa a sejtelmekével egybesimul, és olyan bámulatosan ragyogó eredményeket hoz fel ismeretlen mélységekből, melyeket magyarázhatunk ugyan, de keletkezésük alkotási processzusát megfejteni nem tudjuk. S mi a nevelés szürke szolgái hozzányúlunk ehhez a csupa ragyogástól fénylő lelki értékhez és gyönyörködve e teremtő értékek segítségével kihozott munkaeredményeken gondolkozásunk egész világát szenteljük annak, hogy minden tudományos elvi harcot megkerülve, a lelki boltozatok alatt olyan építőmunkát végezhessünk, amilyet a minden képzeletet meghaladó értékű munkaelemeink, az élmények önmagukban hordanak. Ennek a csodálatos lelkijelenségnek még csodálatosabb az élete folyása. Ha megszületik, elemeit elküldi építeni, hatni, lobogni, szuggerálni, s őt magát talán elfelejtjük, eltűnik. De ha később idézzük, megjelenik eredeti fényében, ragyogásában új életet kezd, újból hódít, újból épít és szuggerál... Kell, hogy őt és emlékképeit vizsgálat alá vegyük, úgy, ahogyan közöttünk van és hat. Csodák történnek születésekor, mert az irracio
