Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Megjegyzések az új középiskolai tantervhez
388 Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Megjegyzések az új középiskolai tantervhez. körök, tanárok és szülők, egyesek és közületek. E szempontból vizsgálva az új óratervet azt látjuk, hogy a német heti óraszáma a gimnáziumban most is 20, mint volt az 1926-i tantervben ; a francia, angol és olasz nyelveké pedig éppenséggel 15, holott azelőtt a reál- gimnáziumban 18, illetőleg reáliskolában 24 volt. A heti óraszám tehát semmit sem javult. Az igaz, hogy most a III—VIII. o.-ban tanítják a németet, a VII. és VIII. o.-ban heti 3—3 órában (azelőtt csak heti 2—2 órában), de a heti óraszám összege változatlan, és így lényegileg nincs javulás. De a Részletes Utasításokban sincs említve az élő nyelv elsajátíthatásának az a feltétele, ami nélkül nyilván sohasem lesz kielégítő eredmény. Ezt a feltételt már sokan és sokszor kifejtették, és ez az úgynevezett csoporttanítás.4 Azzal ugyanis tisztában kell lennünk, hogy mai középiskolai szervezetünkben, amikor egy-egy osztályban 40—50—60 tanuló van, ezenkívül pl. a német heti óraszáma az V—VIII. o.-ban csak 3—3, élő nyelvet eredményesen, az elsajátít hatás elérésével tanítani teljesen kizárt dolog. Ellenben, ha legalább 20 főből álló csoportokat alakítanának, amelyeket ezenfelül még tudásuk színvonala szerint is megválogatnának, az erősebbeket és a gyengébbeket külön-külön, akkor lehet beszélni a kívánatos eredmény megvalósításáról. Úgyhogy e tekintetben a múlthoz képest nincs semmiféle haladás sem. Pedig a különféle élő nyelvekből évről-évre készített írásbeli dolgozatok, de különösen az érettségi írásbeliek világosan igazolják, hogy a mai tanítási rendszer mellett milyen keveset lehet produkálni az élő nyelvekből. Éppen azért e téren az új tantervtől sokkal többet vártunk volna. Foglalkozzunk azzal a problémával is, amiről azt írja a rendelet, hogy „alapvető elv a gimnáziumi oktatás újjászervezésében a túlterhelés megszüntetése“. Valóban régi, évtizedes és egyre súlyosbodó rákfenéje a magyar középiskolának a túlterhelés. Ha valaki ezt a bajt gyökeresen orvosolná, az a magyar tanulóifjúsággal igen nagy jót cselekednék. Azonban ez a mostani új tanterv e téren semmi előhaladást sem jelent, sőt az előbbihez, az 1926-ihoz viszonyítva, már első pillantásra is visszaesést állapíthatunk meg. Az 1926-i tantervben ugyanis mind a három típusnak 236 heti óraszáma volt, míg a mostaniban a gimnáziumnak 250, a leánygimnáziumnak pedig 248 van. Igaz, hogy a gimnáziumnál le kell számítani 11 órát (egészségtant, szépírást, gyorsírást, éneket, osztályfőnöki órát), s ez esetben 239-re csökken a heti óraszám de még így is hetenként 3 óra a növekedés. Ez heti 30 órát véve alapul, osztályonként, elég soknak mondható. Hiszen az 1926-i gimn.-i óratervben az I—II. o.-nak heti 28—28, a III—VIII. o.-nak heti 30—30 órájuk volt; ma pedig az I—VI. o.-nak heti 31—31, a VII—VIII. o.-nak heti 32—32 órájuk 4 „Magyar Felsőoktatás“, közzéteszi Hóman Bálint. Budapest, 1937. Ebből az I. köt.-ben dr. Magyary Zoltán előadása és az ehhez fűződő felszólalások (enyém, dr. Ditrói Gábor, dr. Pap Károly, dr. Csengery János) foglalkoznak ezzel a kérdéssel a 205—234. lapokon.
