Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Megjegyzések az új középiskolai tantervhez
Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Megjegyzések az új középiskolai tantervhez. 387 tott heti óraszám, de maga a céltudatos előretörés ezen a téren kézzelfogható, és ez egyik értéke az új tantervnek. A tanítási anyag kiválasztásában is uralkodónak látszik a nemzetismeret, mert a bevezetőleg említett nemzeti tárgyaknál mindenütt a hangsúly a magyar vonatkozású és jellegű ismereteken van. Pl. a magyarnál a kiindulás minden egyes osztályban magyar olvasmányokból történik, ami igen helyes álláspont, az irodalmat ismerje meg a tanuló, ne száraz adatokat magoljon be. Azonban már az elméleti ismeretek tervezete — nyelvtan, stílus, műfajok stb. —■ egészen új nyomokon jár; a IV., V., VI. o.-ok eddigi célkitűzései és tananyagbeosztásai (stilisztika, retorika, poétika) merőben megváltoztak. Azt nem mondom teljes határozottsággal, hogy ez az új nyomdokolás egészben véve rossz, hiszen majd a jövendő, a gyakorlati végrehajtás, az élet fogja megmutatni ez újítás előnyeit és hátrányait, de azt állítom, hogy e három osztály elméleti anyagát jobb lett volna lényegileg meghagyni, csupán a IV. o.-ba összevonni a stilisztikát és retorikát, az V. o.-ba tenni a poétikát, míg az irodalom- történetet a VI., VII. és VIII. osztályok közt szétosztani.3 Ezt a megoldást a tanárság jelentékeny része javasolta is. Még a nemzeti érdekkel sem magyarázható ez az új tervezet, amelyben van bizonyos mértékű zavaroság, kuszáltság, és éppen azért félő, hogy nem fogja szolgálni a tanítás célját. A többi tárgyaknál, történetnél, gazdaságtannál stb. ilyen kifogást nem lehet emelni, azokban a tananyag kiválasztása és beosztása helyes. Úgyhogy a magyar nemzeti műveltség szempontja e tekintetben is lényegileg érvényesül. A már hivatkozott miniszteri rendelet a következőket is mondja: „Hangsúlyozni kívánom, hogy a tanítási anyag megválasztásában és a tanítás módszerében is kifejezésre akarom juttatni a nemzet- nevelés és az egyéni jellemnevelés irányadó szempontjait.“ Tehát a nemzetnevelés a tanítás módszerének is a függvénye. Vitathatatlan igazság, hogy a tanár egyéniségétől, methodikájától sok minden függ. Hiába vannak nemzeti tantárgyak, hiába kellő heti óraszámok, az eredmény túlnyomó részben a tanítás módszerén, a végrehajtáson fordul meg. Ezt jóelőre le kell szögezni az új tanterv értékelésénél. A jó tanterv is rosszá válik a helytelen gyakorlati alkalmazás útján, viszont a fogyatékosságok is elenyésznek avatott kezekben. Az 1935 : VI. tc.-nek e ponton van igen nagy jelentősége : a kiépített tanulmányi ellenőrzés itt éreztetheti a maga üdvös hatását, de csak akkor, ha nem korbácsot suhogtat, hanem bölcs útmutatásokat ad. A modem nyelvek tanításánál az életbeléptető rendelet a „gyakorlati célt“ kívánja kidomborítani, ami nyilván az „illető nyelv elsajátítását“ jelenti. Ez már régen követelt, feltétlenül szükséges óhajtás, amit egyformán hangoztatnak hivatalos és nem hivatalos 3 Pintér Jenő főigazgató is azt írja egy nem régen kelt levelében, hogy „az új tanterv alaposan tönkretette a stilisztika, retorika és poétika rendszeres tanítását“. í*
