Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 380 lelkidet pedig az alázatosság lehet. Minden más hozzászólás, a gyűlés után egymás között elhangzó kényszerítetlen baráti vallomások, lélek-utánrezgések, titkos belső hangok azt bizonyították, hogy egy talán minden református tanár lelkében szunnyadó vagy égő nagy kérdés és vágy került a figyelem világosabb nézőterébe, hogy a református tanárság magábaszállásának ideje kezdődött meg ezen a közgyűlésen. A másik főelőadás, a Kövendy Dénesé az Örök Platonról szerves összhangban kapcsolódott a megvitatott világnézeti kérdésekhez. Az előadások után a szakosztályok jelentései és javaslatai következtek. A főjegyző, pénztáros évi jelentései az idő előrehaladottsága miatt elmaradtak. Egy órakor kétszáz terítékes közebéd, az elhangzott felköszöntők lelkessége, emelő gondolatai, nagy és mély nemzeti fájdalmat és aggodalmakat visszatükröztető szavai vagy vidám ötletessége, Baksay sírjának a megkoszorúzása, a Baksay-szoba, az intézet megtekintése, régi barátságok megerősödése, újak keletkezése s a helybeli leányokkal és asszonyokkal együtt elfogyasztott jóízű ebéd egészítette ki a gyűlés képét és munkáját, s tette változatossá és emlékezetessé az ott eltöltött napokat. Budapest. Kónya Sándor. HAZAI IRODALOM A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája 11141 1938 ig. Dr. Felkay Ferenc tanügyi tanácsos előszavával. Összegyűjtötték : Baranyai Mária és Keleti Adolf. Budapest, 1937. Főv. Ped. Kt. kiadv. : 3. sz. Az utolsó két évtized szintetikus pedagógiai munkáját értékesen egészíti ki ez a mű, mely a hazai neveléstörténet legfontosabb forrásait tárja fel. A magyar művelődés szakfolyóirataival ismertet meg, s így nemcsak buzdítást ad, de módot is a továbbépítésre. A könyvet bevezető kommentárokból látjuk, hogy teljes tudatában voltak a folyóiratok összegyűjtői a munka fontosságának, az iskolai folyóiratok irodalmi értékeinek s annak is, milyen nehéz és figyelmes odaadást kíván ezek pontos feltárása. Több tanító ember ír, mint amennyit fel lehet kutatni. Sok írás megjelenhetett, amely nem került vidéki vagy fővárosi könyvtárakba, vagy magános könyv- és folyóiratgyüjtők birtokába. A megszállt területekről sem lehetett minden folyóiratot összegyűjteni. Ily nehézségek között annál nagyobb érdem, hogy a bibliográfia összeállítói mégis megmentették, ami megmenthető. Bár a Főv. Kt. adatgyűjtése a legnagyobb buzgalommal folyt, kimerítő gyűjteményt már azért sem lehetett adni, mert az egyesített vármegyék tanfelügyelőségeinek irattárában sok adatot elpusztított a világégés. Pedagógiatörténeti szempontból nagy hiány, hogy a forradalmi időkben megjelent folyóiratok nagy részéből nem áll teljes sorozat a fővárosi könyvtárak rendelkezésére. A forradalmi idők nevelési kísérleteiről eddig Fináczy Ernő írt tárgyilagos képet Világnézet és nevelés című tanulmányában (1925), az ő kitűnő helyzetrajzát szervesen egészítené ki egy teljes folvóiratbibliografiára támaszkodó munka, s ezek a folyóiratok a nemzeti múzeum, vagy egyesek birtokában talán mégsem mentek egészen veszendőbe.
