Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet
360 Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet. Fegyelem és világnézet.* Bevezetés. Kisszerű szándékok ismertetőjele az, amikor a nélkül lépünk, hogy vele egyetlen határozott cél felé közelednénk, de ugyancsak a törpeség jele az is, amikor látjuk és kitűzzük a célt, s égigérő elméleteket építünk annak dicsőségére, de a lelkes teorémák hangoztatása közben elfelejtünk lépni. Röviden : az elmélet és gyakorlat viszonya az, melyet bárhol inkább hagyhatunk tisztázatlanul, mintsem ott, ahol valamit valójában el akarunk érni, s ez az akarat valónkkal összeforrt. A haladás e két lába hányszor botlik meg egymásban, mert hiányzik a világos öntudat, mely mindkettőnek szerepet adna, s céltalan álmodozás vagy fejetlen kapkodás kever meddő összevisszaságba mindent, ott, ahol komoly tettek felelőssége súlyosodik ránk. A következőkben legelőször is a fegyelem és fegyelmezés valódi értelméről és fogalmáról kell beszélnünk, hogy lássuk, miben áll célja s jogosultsága, mert e zavaros fogalom ma világszerte a pedagógia lochnessi szörnye, melytől egyszerűbb dolog megrettenni, mint valóját kikutatni. Irtóznak tőle, mint ahogy az agyrémektől szokás, de hogy miért, talán egyedül abból a világnézeti bizonytalanságból magyarázható, mely korunk csendjét azzal zavarta meg, hogy nem száll le az emberi élet mélyebb értelmezéséig. Kezdve a gyakorlati szükségszerűségen, át kell világítanunk e kérdés egész problémakörét, fel a világnézeti magaslatokig, mert filozófia nélkül nincsen gondolat, gondolat nélkül célszerű tett. Másodszor vizsgálnunk kell az adottságokat, a fizikai tényeket éppúgy, mint a szellemieket, mert minden, ami e földön körülöttünk van, megszab, irányt mutat csakúgy, mint az égi hatalmak. A legfelsőbb célokat is, még amik a földi határokon túl is vezetnek, emberi és földi eszközökkel vagyunk kénytelenek szolgálni, s üres és ködszerü az olyan lelki élet, mely földi eszközökkel megvalósíthatatlan ábrándok szövögetésében éli ki magát. Mit valósíthatunk meg, mennyi fér be a legfelsőbb célok közül az anyagi és lelki korlátok közé, ez éppoly fontos kérdés, mint a filozófiai célkitűzés. Harmadszor érdekelnie kell bennünket az eszközöknek, mert a milánói dómnak az is létkérdése, hogy mivel lehet faragni a követ. A haza, az egyház, az egyetemes emberiség számára sem közömbös, hogy alkotó elemei milyen finomságú vésőkön át jutottak szervezetébe. Az atom éppoly fontos, mint a világegyetem, s ha ez így van, akkor leglényegtelenebbnek látszó intézkedéseinknek is bele kell * A jelen értekezés a debreceni református tanítóképzőintézet készülő új fegyelmi szabályzatának előszavaiként hangzott el az intézet egyik értekezletén. Harmadik részét, magát a szabályzatot természetesen nem közöljük.
