Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet
Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet. 361 tartozniok egy egyetemes célkitűzésbe. Kicsinyesség és tervszerűség között éppen az a különbség, hogy a kicsinyes embernek még nagynak szánt tettei is széthullanak, mert önmagukért valók, s nem részei egy átfogó egésznek, a tervszerű és alapos embernek pedig a legkisebb tettei, egy lépése vagy egy szava is nagyvonalú, mert mögötte gondolat van, mely által beletartozik élete programmjába, s világnézete, hite, lelki exisztenciája ezerforrású vizéből táplálkozik. Az alapos ember ezért nem lankad el, ezért van türelme a részletekhez, ezért nem ábrándítják ki a sikertelenségek, ezért bízik következetessége évtizedek múlva eljövő sikereiben is. Kell, hogy a legapróbb intézkedések is szóbakerüljenek, kell, hogy nagyon fontosnak érezzük a leglényegtelenebb külsőségeket is, mihelyt felfedeztük, hogy mögötte szellem rejtőzködik. Értekezésünknek az a célja, hogy idáig eljussunk ; minden filozofálás, lélektani és világnézeti fejtegetés arrafelé halad, ahol az eszközöket megtaláljuk. Nem csillagszórójáték, hanem programmadás; rávilágítás a szerszámokra, hogy azokat biztosan foghassuk, meggyőzés és rábírás arra, hogy ha találtunk akár egy ócska kalapácsot is, meg ne szűnjünk vele kalapálni egész életünkön át. Ezért értekezésünk három részből áll : első a világnézeti alapvetés, második intézetünk s távolabb a kollégium helyzeti képe eme világnézet tükrében, de visszahatásában is, amint múltja tekintélyével visszazeng az esetleges túlzott igényekre, harmadik a megvalósítandó újítások gyakorlati keresztülvitele, azok a módok, amelyekkel a kitűzött cél elérhető. Az elméletből haladunk a gyakorlat felé, de ez nem jelenti azt, hogy az elmélet kívánja vinni a szót, s mellette a gyakorlat másodrendű lesz. Mint ahogy a szív fontossága nem abban van, hogy önmagában létezik, hanem abban, hogy a legtávolabbi hajszálerekbe nyomja szét a vért, ugyanúgy az elmélet is szolgája lesz a legszerteágazóbb gyakorlati intézkedéseknek, az lesz a feladata, hogy súlyt adjon ezeknek s összetartsa. I. I. A fegyelem és világnézet. A múlt század utolsó negyedében megrázkódott az egész világ; a régebbi romokban hevert, az új még méhében szendergett. Ahogy az abszolutizmus utolsó kísérletei is meghiúsultak, s a nemzetek kivívták egyéni szabadságukat, lelki téren is új életformákra készül átmenni a világ, természetesen lassabban és több zökkenővel, mint ahogy az politikai téren ment. Ha politikai téren változás történik, ez onnan van, hogy új erők érvényesülnek, s a régieket maguk alá gyűrik, a régi halálával tehát megszületett az új. Lelki téren azonban előbb ür támad, amely évtizedeken át, sőt néha évszázadokon át tátong a nélkül, hogy az emberiség tartalommal volna képes megtölteni ; az ilyen korok a kóros állapot minden szimptó- májával bizonyítják, hogy az életüket tápláló források elapadtak, s újat még nem találtak. Legjellemzőbb e szimptómák közül az,
