Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Az elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása
30 Szalmán/ Lajos : Az elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása. ő mást mondott vagy gondolt, tett, mint amit a felnőttek helyben szoktak hagyni, mindig ő itta meg a levét : ennélfogva ezentúl titkolódzó lesz. Szekszuális erők mozdulnak meg benne, de erről — úgy látja — nem illik beszélni : kettős életei kezd élni. Egyet velünk szemben látszatra, egyet magában, vagy legfeljebb az egymásra ismert cinkosok körében. Nem találja helyét ebben a csupa jó világban, amelyben őt az ő belső világával rossznak tartják. Innen kezdve két eset lehetséges : vagy elszakasztja magát tőlünk, ha helytelenül kezeljük, s elcsökönyösödve végleg elzüllik, vagy — helyes módszer mellett — serdülő évei alatt szerzett egyéni tapasztalatai az általunk képviselt örök igazságokról győzik meg őt, s akkor mint önszántából mellénk szegődött ifjúval öröm lesz az együttműködés mind az érettségiig. A serdülő kornak ez a pszichológiája külön középiskolás módszert kíván, s amennyire komplikált ez a serdülő-lélektan, olyan nehéz a velejáró módszer is. Sok kérdése ma sincs tisztázva, s a legtöbb benne a tanár megérzésén és tapintatán múlik. Összefoglalva a serdülő korról elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a középiskolás tanuló értelmi érdeklődése az összefüggések öntudatos megállapítására irányul. Módszere a dialektikus appercepció, az ő véleményéből kiinduló beszélgetés egészen a beláttatásig. Erkölcsi életét tapasztalatai alapján hasznossági elvek irányítják. A serdülő lelki magatartása tehát racionálista és utilitarisztikus. S ha a tanár az általa képviselt tudományt, helyes gondolkozásmódot és erkölcsi értékeket a serdülő fent körülírt lelki világának ezen a fokon megfelelő racionális és utilitarisztikus köntösben nem tudja közvetíteni, testileg ott ül a serdülő diák a padban, de lelkileg egy világ van köztük. * Ha a kisgyermek és a serdülő fenti két típusleírását egybevetjük, még egy nagy különbséget vehetünk észre a két pszichofizikai korszak között. A kis gyermek még szereti a közösséget, a nyáj kezelést, a karban történő felelést. Kevésbbé komplikálódván még el lelkileg, egyénisége külön kezelést nem kíván. Bizonyos értelemben kollektü) lény. Ezzel szemben a serdülő már úgy érzi, hogy ő az ő testi-lelki adottságában különbözik a társaitól, s éppen ezért tőlük függetlenül, talán ellenük, esetleg rajtuk keresztül kell érvényesülnie. Kimondottan antiszociális lény. Serdülése folyamán a gyermek szélsőséges indi- viduálista, s csak néhány év keserűségei után, majd az ifjúkorban jut el oda, tisztul le annyira, hogy megértse, hogy mit jelent az egyéniséget a közösség szolgálatába állítani. Csak a lehiggadás után, az ifjúkorban lesz képes tényleg megbecsülni azt a tanítóját, ak1 elemista korában, amikor még kollektív kis lény volt, már egyénisége kifejtése felé támogatta, s csak ekkor fogja méltányolni hálátlan szerepű tanárát, aki serdülése alatt, szélsőséges individuálista korában igyekezett őt az osztálykollektivitás kereteiben a közösség számára megtartani.
