Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Az elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása
Szathmiírij Lajos : A: elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása. 31 Most jutottunk el voltaképpeni célunkhoz. Előttünk áll immár a két vázlatkép a kisgyermekről, ill. a serdülőről. Tanító és tanár egyaránt észreveheti, hogy van a munkája folyamán egy átmeneti időszak, amikor esetleg egy ugyanazon osz.tály kereteiben is mindkét típussal egyszerre találkozik, s kell ,hogy tudjon bánni. Ez az átmeneti időszak a 4—5—6. elemi és az 1—2. középiskolai osztály. Ebben az átmeneti időszakban felemás a tanítvány. Gyermeki vonásai halványulni kezdenek, s ütköznek rajta kifelé a serdülő ismérvei. De nemcsak az egyes tanítvány, hanem az osztály is felemás. Az egyik tanítvány még inkább gyermek, a másik már inkább serdülő. Ezért különösen nehéz a dolga annak a tanítónak és tanárnak, aki az elemi felső- és a középiskola alsó osztályaiban tanít, s éppen ezért volna szükséges a közérdekű tapasztalatoknak gyakoribb m(^beszélgetése. De gyönyörűséges ez a nehéz munka annak, aki szereti az ilyet. Nevelői élményeimnek leggyönyörűségesebbike, amikor az első gimnáziumban a miskolci leányokról és a túrós gombócokról szóló kacagtatóan gyászos históriát fújjuk hangos énekszóban az újonc diákokkal, dobolunk a padokon, és felvisítunk a végén. Gyermekek vagyunk újra, még mindig, mint az elemiben. S még a latin- nyelvi ákom-bákomokat is kórusban emlézzük a diákiskolában, mint nemrég az egyszeregyet az elemiben. Igen, ilyenkor én is tanítóbácsi vagyok a gimnáziumba járó kis gyermekeknek. De azt sem fogom soha elfelejteni, hogy egyszer egy ötödik elemi osztályban micsoda gimnáziumba illő serdülő koponya izzadt a hátulsó padban a közelemben. A tanító úr azt mondta, hogy írjon mindenki egy tőmondatot, s ő azt írta le : ,,az eső esik“. Igen ám, de folytatásképpen a tanító úr azt az írtó nehéz munkát szabta ki rájuk, hogy írjanak a mondatukhoz bővítményül egy tárgyat. Próbálgatta az én barátom százféleképpen, de ebbe az ő mondatába, hogy ,,az eső esik", egyetlen egy sem akart beleilleszkedni. A szomszédja odasugta neki: írjál más mondatot, írd, hogy a fiú ír, abba lehet tárgyat tenni. De az én emberem nem akart tágítani az ő eredeti mondata mellől, mert ő megoldja a kérdést, ha addig él is. Már ránk is csengettek. Ekkor odakanyarította, hogy az „eső csempékben esik“, úgy gondolván, hogy az eső cseppeket esik még akkor is, ha mi úgy mondjuk, hogy cseppekben. Rájött a saját verítéke árán, hogy a tárgyat nem a t-rag teszi, hanem a szó mondatbeli szerepe. Magammal szerettem volna vinni ezt a kis okoskodó egyéniséget az ő igazi helyére, a gimnáziumba. * Ezek után magától adódik ennek az egész vizsgálódásnak a tanulsága. Az elemi iskola jó emlékezést művelő, s helyes magatartást szoktató kollektív módszerével dolgozzék a tanító. De amint elérkezik a felső osztályokba, illetve azokon belül, amint egyénenként szüksége lesz. rá, fokozatosan alkalmazza a dialektikus tanítás tudatosító eljárását is. Másrészt ügyeljen a tanár, mert a gimnázium
