Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Az elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása
Szathmáirg Lajos : As elemi és a középiskolai oktatás kapcsolódása. 20 egyik tagját !“ A gyermekek nagy gaudiummal fogadják a tréfás kifejezést, mind török basa lesz, egymást csapkodják derékon, alig lehet őket a tárgyhoz visszatéríteni. Még tízpercben is török basát játszanak.) Az emlékezetét nem organikusan kapcsoló megértés támogatja, hanem mechanikus ismétlés. (A mesét mindig csak ugyanabban a változatban szereti hallani, amelyben megszokta.) Erkölcsieket illetőleg : ha azt mondom neki, simogasd meg a szegény kis cicát, megolvad a szíve és szeretettel csókolgatja ; de ha közvetlenül utána rászólok, lépj a farkára, habozás nélkül megtapossa. Állandóbb jellegű erkölcsi magatartás nála még csak ú. n. szoktatással érhető el. Amiért sokszor megdicsérték, az a jó ; amiért mindig kikapott, az a rossz. Összegezzük tehát az elmondottakat, miben is áll az elemi iskola alapvető munkája. Az értelmet illetőleg az emlékezés révén alapismereti támpontokat horgonyoz le, és ehhez legfőbb módszere az utánamondat ás, ismételtetés szóban, Írásban, mozgásban stb. Az erkölcsi értékeket illetőleg megszoktatja a helyes viselkedést. Ennek módszere a gyakoroltatás, ami szintén emlékezésen alapszik, az idegek emlékezésén. Látjuk tehát, hogy az elemi iskolai pedagógia egységes, kerek, s így papiroson minden ténykedése közös nevezőre hozható. * Nézzük most a serdülőt, aki a középiskola padjait rongálja. Ő a rossz gyermek, akiről a szülő kétségbeesve panaszolja a tanárnak, hogy nem ismer rá benne a saját gyermekére. Az ilyen gyermeknek hiába beszél a jóságos édesanya, vagy a tanár úr, nem hiszi el a szavukat. Sőt, szája sarkának egy fintorában arra ijedünk, hogy a régebben beléoltogatott ismeretanyagban is kételkedik. Minden új tanításunkkal szemben bizalmatlan. Á jószívű közeledést is gyanakvással fogadja. Kaján örömmel kap rajta, ha a tanult szabály alól kivételi talál (mint ö gondolja, rajta csípi a tanárt), míg másfelől a kivételeket a tanárok huncutságának tartja. A tíz-tizenkét év alatt összegyűjtött szép történeteket megunja, s olvasmányaiban a groteszket, az érdekfeszítőt és a kalandosat keresi. A felhalmozódott ismeretanyag és egyéni tapasztalatai között összefüggéseket keres, s mivel azokat nagyrészt még nem képes belátni, kiábrándul, el akar bujdosni és a saját esze után indul el megkeresni az igazságot. A középiskolában a tizennégy éves diákok között fordul elő a legtöbb hazudozás, feleselés, lopás és szökés. Mi az oka mindennek? Természetes oka van, mely mindent megmagyaráz. A gyermek egy bizonyos idő elteltével megérzi, hogy végeredményben önállóságra van teremtve, ezért menekül a legjobb szándékú kéz alól is. S az önállóság e bűvös szavában benne van minden. Sokszor ijesztgettük, csaltuk meg, ezért nem hisz többé. Elemiben a nyelvi magyarázatok folyamán kötőhangokról hallott, itt meg a tanár úr többféle, tőről beszél: melyiknek higgyen hát? És mindkettőben megrendül a hite. Tapasztalta százszor, hogyha
