Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Dr. Nagy Sándor: Vallásos nevelés a debreceni református kollégium gimnáziumában
344 Dr. Nagy Siuidor: Vallásos nevelés a kollégium gimnáziumában. Vallásos nevelés a debreceni református kollégium gimnáziumában. Akaratlanul is közhelyet idézünk annak megállapításával, hogy a lelkiélet — kivált a világháború óta -— napjainkra olyan válságba jutott, hogy annak tünetei látására s ma még kiszámíthatatlan következményei elgondolására érthető aggodalommal tekintünk a jövő felé. A nyers anyag minden magasabbrendű princípiumot durván maga alá tiport. A halálba zsibbadt lelkiség fejénél a hit fáklyája pislogó mécsessé fogyatkozott meg. A szeretet is meg- hidegült, hogy helyében az izzó gyűlölség pusztítson egyesek és nemzetek között. Az erkölcstelenség zablát szakítva elszabadult, s kendőzetlenül ott kelleti magát nemcsak az utcasarkokon, hanem a lelkierők megnyilvánulásainak legnemesebb fórumain, az irodalomban, a művészetben s egyéb megrontásra kiszemelt érvényesülési területen. Lehetetlen meg nem látni, hogy korunkban a gondozásunk alá adott gyermekek a lelki veszedelmeknek mily szörnyű ostromlása között nőnek, serdülnek és élnek. Az iskolán kívül. Mert a társadalomnak és az iskolának egymásra való kölcsönhatása ma már más, mint volt csak egy emberöltővel ezelőtt is. Ma az iskolát a nevelői munkában a társadalom nemcsak hogy nem támogatja, hanem még hátráltatja. E miatt az iskola pozitív munkakörébe nagymérvű negatív értékű tényezők avatkoznak be gátlóan annak a társadalomnak a részéről, melynek ma már egyetlenegy eszménye van : az eszmény- telenség, s egyetlen kérdésben összehangolódott szolidaritása : a bűntagadás. A változott időknek meg kellett változtatni, a múlt időkhöz viszonyítva el kellett mélyíteni általában a nevelés, közelebbről mégis a vallásos nevelés feladatait. Emlékezhetünk, mert következményeit sok vonatkozásban még ma is érezzük, hogy a Herbart- féle racionalizmus skatulyarendszere mennyire hátrányára lett a vallásos nevelésnek azzal, hogy a vallástanban sem látott mást, mint tudományt, melyet tehát meg kell becsülni azzal, hogy tanitása rendszeres órához köttessék, de ugyanakkor töltessék is meg annyi ismeret- anyaggal, hogy mellette aztán a lélek vallásos erőinek ébresztgetésére és erősítésére se idő, se alkalom többé ne jusson. E gondolkodás csökevénye még ma is él, és pedig burjánozottan. Elég itt hivatkozni arra, hogy az anyagkoncentráció tábuelve miatt a gimnáziumi növendékek a maguk nyolcévi pályafutása alatt éppen négy éven át (III., V., VI., VII. oszt.) tanulnak történelmet, míg a hitigazságok rendszerébe beletekinteniök csak egy éven (IV. osztály) át van alkalom, ekkor is az anyag oly soványságával, hogy a most használatos tankönyvvel akár már az elemi iskolában megbirkózhattak volna. így állván a dolgok, a hivatalos vallástanítás felette alkalmas lehet
