Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Dr. Nagy Sándor: Vallásos nevelés a debreceni református kollégium gimnáziumában
Dr. Nagy Sándor: Vallásos nevelés a kollégium gimnáziumában. 345 ismeretközlésre, de vallásos lélekformálásra annál kevésbbé, mivel közismert dolog, hogy az egyháztörténelem fejleszthet hűséges, buzgó egyháztagot, szóval nevelhet egyháziasságra, de ennek magának, mint ismeretnek a nyomán a lélek még mindig szomjas marad. A változott időknek és a vallásórák pásztorálásra nem alkalmas természetének így kellett szükségképpen ráfordítani a figyelmet az ifjúság lelkigondozására, annál is fokozottabban, mint történt a múltban. így formálódott ki a debreceni kollégium gimnáziumában az a lelkigondozói rendszer, mely ma a gyülekezeti nyilvános istentiszteletek látogatásában, ifjúsági istentiszteletek rendszeres tartásában, ifjúsági gyülekezeti foglalkozásban és bibliakörök szervezésében áll. 1. A nyilvános istentiszteletek látogatásának szükségességét bővebben nem kell indokolni. A gyülekezeti nagy közösségből a növendékeket kizárni, vagy a hozzátartozás érzésére rá nem nevelni, felette nagy pedagógiai tévedés volna. Más kérdés az, hogy a templombajárás, általában az istentiszteletek látogatása kivétel nélkül kötelezően rendeltessék-e el a tanulónak, vagy pedig önkéntes döntésére bízas- sék. Erről sokat lehetne vitatkozni, mint ahogy a liberalizmus virágzó korában kemény szócsaták folytak is felőle sokszor, leghevesebben 1871-ben épp az egyházkerületi közgyűlésen. Bármiként gondolkozunk is azonban a kérdésről, felejtenünk nem szabad, hogy a nevelés kiindulása, tovább is sokáig még épülettartó alapja a szoktatás. A nevelésnek e lényeges alkotó eleméről a vallásos nevelés sem mondhat le. Gimnáziumunkban a templombajárás kötelező. Gyakorlására az iskolai év kezdő és záró négy-öt vasárnapját használjuk fel. A közbeeső vasárnapokon ifjúsági istentiszteleteket tartunk. 2. A tanulók lelkigondozásának szempontjából legeredményesebbnek tartjuk az ifjúsági istentiszteleteket. A tanulók értelmi és lelkiszükségleti különbségük okából két csoportban (I—Y. és VI— VIII. osztály), ugyanazon időben (d. e. Dórakor) különböző helyeken (a kollégiumi oratóriumban és a díszteremben) hallgatják az Igét vasárnapról-vasárnapra. Az I—V. osztály csoportjában a textusos beszédekkel váltakozódnak a Heidelbergi Káté magyarázatai. A kátémagyarázatokat a fentebb érintett okból tartjuk nélkülözhetetleneknek. Amily véglet volt hetven-nyolcvan évvel ezelőtt, hogy a vallástanítás jórészt a Heidelbergi Káté kérdéseinek és feleleteinek szószerinti betanultatásából állt, olyan másik véglet mai tantervűnkben, hogy a hit- és erkölcstan anyaga mindössze a konfirmációra előkészítést foglalkoztatja. Mi eredménye lehet csupán ennyi foglalkoztatásnak? Talán ennek is tulajdonítható, hogy növendékeinkben nemcsak a hivő keresztyén lelkisége, de még az egyházi, a református öntudat sem fejlődhet ki és szilárdulhat meg úgy, mint más testvér- felekezet gyermekeinél. Pedig ez öntudatra ha valamikor, kivált napjainkban van nagy szükség, mikor az ilyen kérdések : reverzális, fajvallás, stb. az egyház iránt való hűtlenség veszedelmeivel kerülgetik az állhatatlan lelkeket. Ami hiányokat tehát a tanterv felszínre
