Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - S. Szabó József: A négyszázéves debreceni kollégium
S. Szabó József: A négy százéves debreceni kollégium. 343 tanárairól Alvinczi Péteren, Komáromi Csipkés Györgyön, Marton- íalvi Györgyön, Hatvani Istvánon, Budai Ezsaiáson, Sárvári Pálon (Arany-szerint : „nevének keskeny volt e hon“) és másokon át Balogh Ferencig, akik tudományos munkásságukkal és műveikkel lettek a művelt világban ismertekké, szereztek elismerést és tiszteletet a kollégiumnak és a magyarságnak. Ősi főiskoláját egyetemmé fejlesztésével óhajtotta megkoronázni a magyar református egyház. Meg is kezdte e nagy feladat megoldását, de fájdalommal kellett belátnia, hogy ereje ennek a megvalósítására elégtelen. így mint ismeretes, az állam Debrecen város páratlan, csodás áldozatkészségével s a kollégiumnak is anyagi hozzájárulásával emelte fel a főiskola akadémiai tanszakainak fundamentumán a Tisza István Tudományegyetemet, mely méltán és büszkén vallja anyjának a kollégiumot, s most hálás örömmel vesz részt 400 esztendős jubileumán. Géniről, mikor ott Kálvin felállította az akadémiát, egy kitűnő tanítványa (Lambert Daneau) így nyilatkozott: „Azt mindenkor őszintén és nyíltan mondhatom, annyi műveltséget, érdemes és híres embert láttam ebben a városban, hogy úgy tetszett nekem, mintha a humanisztikus képzettség és irodalom leggazdagabb piaca lett volna.“ Csaknem ez a meggyőződés jutott kifejezésre ugyanezen időben a magyar Genfről, Debrecenről Huszár Gál reformátornak a város tanácsához intézett eme soraiban : „Aki igazán akar ítéletet mondani, méltán mondhatja a ti várostokat a mennyei tudományban mind az egész Magyarországnak és Erdélységnek világító lámpásának lenni.“ Ezt a messzevilágító lámpást a kollégium táplálta éltető olajával immár 400 esztendőn keresztül egymaga egészen az újabb időkig, amikor más tanintézetek is állottak Debrecenben a szellemi művelődés szolgálatába. A kollégium dicső múltja, megbecsülhetetlen szellemi és erkölcsi áldásos működése előtt meghajolva, hálával és hódolattal ünnepli most őt nem csupán Magyarország, hanem az egész művelt világ reformátussága, sőt Magyarország kormányzója és kormánya s a magyar hazának minden g e.meke, aki értékelni tudja és akarja a műveltségnek, tudománynak, keresztyén hitnek és erkölcsnek, hazafiságnak az egész nemzetre és állami életre kiható, nagy szolgálatait. De Magyarországgal együtt hozzá seregük, örömmel köszönti és magasztalja őt a föld minden részéből a művelt emberiség. Ave collegium priscum ! Donét tibi Deus aevum longissimum, quod bonum, felix, faustum fortunatumque sit ! Cegléd, S. Szabó József.
