Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Hazai irodalom
330 Hazai irodalom. hogy a túlterhelésben sokkal nagyobb bűnös a szülői ház, mint az iskola.“ Szülői értekezletet legalább havonként kellene tartani. Az osztályozásból nem szabad hivatalos titkot csinálni. Nem baj az, ha a szülők időközben is tájékozódhatnak a gyermekük tanulmányi előmeneteléről. Sőt maga a tanuló is tudhatja, hogy hogyan áll. Az idegen nyelvek tanításában vezessék be a kezdők és haladók különválasztását, és a megszállott területek szomszédságában lévő középiskolákban hasznos volna a szomszédos nép nyelvének megismerése is, mert bizonnyal ütni fog számunkra is a felszabadulás nagy és várva-várt történelmi órája. Baj volna, ha e tekintetben készületlenek lennénk. A költségvetés tárgyalása is meglehetős érdektelen légkörben folyt le. Üres padsorok tátongtak a napfényben ragyogó kupola felé. Sajnos, itt nincs túlzsúfoltság, pedig nagyon helyesen jegyezte meg az egyik honatya, hogy a kultusztárca ügyei is a honvédelem kereteibe tartoznak. A miniszter teljes felkészültséggel és erős munkatempóval vette át ügykörét. A még függőben levő nehéz problémák megoldásához — cserkész köszöntéssel — jó munkát kívánunk ! Budapest. Hagy Vilmos. HAZAI IRODALOM Gárdonyi: Magyarul így! Dante-kiadás, Érdekes, a mai nagy, mind általánosabbá váló nyelvtisztasági érdeklődést új szempontból kielégítő könyv ez. Az előszó elmondja ugyan, hogy nem tekinthető tudományos nyelvészeti munkának, még kevésbbé a helyes magyarság kézikönyvének, csupán ,,egy eredeti módon, önállóan gondolkodó író megfigyeléseinek, ötleteinek“. De éppen Gárdonyi eredetiségében, tőrőlmetszett kifejezéseiben, tősgyökeres magyarságában rejlik e munka nyelvészeti és irodalmi érdekessége. Kitűnik belőle nagy írónk több érdekes műhelytitka is, de az is, hogy milyen szerető gondossággal válogat írás közben nyelvünk szépségei, eredeti kifejezései, magyar lélekből fakadó szólamai közt. Sokszor javítgat írás közben is, nem egyszer módosítja egy-egy kifejezését, ha időközben magyarosabb fordulatra bukkan. így pl. mentegetődzik, hogy ,,A bor“-nak írja e remek színművének címét, holott különben helyteleníti címekben a határozott névelő használatát (pl. ,,Az est“), de azzal indokolja e látszólagos következetlenségét, hogy népszínművének alapgondolatát, ,,A bor volt az oka mindennek“, akarja még határozottabban éreztetni a cím ilyen alkalmazásával. Ugyanígy önmaga helyteleníti az „Egri csillagok“ egyik kifejezését, az „itt-ott“ használatát Ezt az új kiadásban ,,egy-egy“-re “javítja, mert így magyarosabbnak érzi. De még é szómagyarázatoknál is értékesebbek a helytelen kifejezések helyett ajánlott jó magyar szavak, szólások. E részekben valóságos kincsesház tárul elénk. Szebbnél-szebb zamatos nyelvjárási kifejezéseket ajánl az idegenszerű meglévők helyett. A felsorakoztatott sok-sok példa mutatja, milyen kitűnően ismeri Gárdonyi nyelvjárásainkat s milyen művészi tudatossággal válogat e nagy nyelvkincsben. Természetesen találunk megjegyzéseiben, nagy lelkesedéséből fakadó túlzásokat is. Egyrészt olyan népnyelvi jellegzetességeket is szívesen honosítana meg, melyek köznyelvünkben is, de irodalmi nyelvünkben éppenséggel csiszolatlanul hatnának. így pl. az ,,a“, ,,e“ nyomatékosító hangot mutatónévmás után. „Melyik a János háza?“ „Az ott a.“ (Sőt a „matyó-nyelvjárásból“ : „az ott la“.) Másirányú túlzása, hogy az összetételeknek határozott (és sokszor csakugyan jogosult) hibáztatásával olyan messzire megy, hogy ismételten kívánatosabbnak tartja ilyen szavak helyett az illető idegen szót. (Pl. állatsereglet helyett a ,,menazsériá“-t.)
