Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 331 Igen érdekes, kitűnő nyelvérzékre, eredeti észjárásra valló megjegyzéseket tesz olyankor, amikor egy-egy ajánlott vagy kerülendő szót, szólást értelmez (pl. alatt, ad, áll, ön, le-igekötős összetételek, sincs és sincsen megkülönbözr tetése stb.) Némely megjegyzéséből valósággal bepillantást enged irodalmunk e „láthatatlan embere ' zárkózott leikébe. Nyelvészkedő megjegyzés, de egyben lélektani önjellemzés is, amikor ezt írja : „Lelenc. Micsoda szó volna : találonc, kapálonc, szeretenc, nevetenc ! Én inkább Krisztus árvájának mondom.“ Kiválóan alkalmas e munka arra, hogy nyelvérzékünket fejlessze, nyelvtisztítási törekvéseinket fokozza, nyelvünk szeretetét elmélyítse, nyelvhasználatunkat tudatosítsa. Tanít, lelkesít, gyönyörködtet. És ha még szükséges volna, meggyőz arról, milyen gazdag, milyen hajlékony és milyen örökszép a mi anyanyelvűnk. A könyv gyakorlati használhatóságát nagyon megkönnyíti, hogy az anyagot a-b-c-rendben közli, s így bármely kifejezésre vonatkozóan percek alatt megtudhatjuk nagy nyelvművészünk véleményét. Gárdonyit idézve fejezhetjük ki leginkább, milyen szent kötelességünk ez őseinktől reánkszállott ereklyénk hűséges megőrzése : „Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. Aki a jó magyar szót elhagyja az idegenért, akinek a korcs magyar szó nem fáj, hazaáruló 1“ Budapest. Dr. Zelenka Margit. Beér József: Ponánv maayarsáa — keresztyén mnavarsáii. Királyi Magvar Egyetemi Nyomda. Ära 1 P. Beér József könyve a magyar történelem egyik legjelentősebb, örökké aktuális kérdését, a pogányság és keresztyénség viszonyának problémáját és magyar vonatkozásait dolgozza fel. Történelmünk sorsdöntő korszakának, a honfoglalásnak, a magyarság elhelyezkedésének és lörlénelemalakító szerepének kapjuk plasztikus tömörségű, új perspektívákban gazdag képét. Olyan kérdéseket világít meg a könyv, melyek eddig még a művelt nagyközönség túlnyomó többsége előtt is homályos, vagy egészen ismeretlenek maradtak. Milyen volt a nomád népek kezdetleges kultúrája? Mi volt a nomád életforma jelentősége? Mi volt az az út, mely a török-tatár népek törzsszervezetétől a monarchikus államformáig vezetett? Olyan kérdések ezek, melyek szervesen hozzátartoznak a magyarság történelméhez. Ezek ismerete nélkül sohasem tudnánk megérteni a magyar középkort a maga teljességében. Beér József óvatosan kerüli a szakmunka hangját. Ebben a könyvében a nagyközönségnek ír. Biztos alapokon nyugvó, világos áttekintést ad, közelhozza az olvasóhoz az egyes korokat irányító eszméket és célkitűzéseket. Felidézi a magyar középkor világát, életfelfogását és állami életét. Kidomborítja államformánk és alkotmányunk eredeti magyar jellegét. Bebizonyítja, hogy Szent István állama nem volt merő nyugati, vagy éppenséggel germán kultúrimport eredménye. Szent István alakjában a magyar középkor megteremtőjét tiszteljük, értve a középkoron az antik keresztyén elemeknek a népvándorlás archaikus műveltségével való találkozását. Ez a könyv nemcsak gazdagítja és szélesíti az olvasó történelmi látókörét, de élvezetes és szórakoztató órákat szerez magának olvasásával. A mű kivitele és bibliofil kötése a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda szakavatott ízlésének újabb bizonyítéka. K. Karácsony Sándor: Barátság, szerelem. Exodus-kiadás. A könyv tárgya az ifjúság két nagy problémája : az egyik a barátkozás, másik a pubertás korát jellemző szerelmi érzés, amit diákszerelem névvel ifjúsági írók és pedagógusok mindkét oldalról sokat vitattak már. Karácsony ezt a két kérdést az Ótesta- mentomból szemléltetve, az Evangélium szellemében tárgyalja, azzal a szug- gesztiv erővel, amely az írás gazdag és nehéz szimbolikájának hivatott magyarázójára vall. Különösen üdvös és szerencsés a barátságról írott mű első része, amely a „jobb családok“ nevelési rendszerének a gyermek lelkét mérgező hazugságaira mutat rá örök és megcsúfolhatatlan élettörvények világosságával.
