Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 7. szám - Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete

Kun Sándor: A debreceni Tankeriilet igazgatói értekezlete. 311 íme az iskola virágkultusza megtermékenyítette nemcsak a tanulók lelkét, hanem a szomszédokét, és hatással volt a város veze­tőségére is. A virágos iskola végeredményében virágos várost fejleszt, s a virág szebbé, jobbá, nemesebbé és lassanként boldogabbá formálja a lelkeket. Mindehhez virágot szerető lélek s egy-két erős, akadályokat, nehézségeket leküzdő, lelkes tanári egyéniség kell. Ha a tanári testület többi tagja is megértéssel támogatja a virágkultusz kezdeményezőjét s adandó alkalmakkor ügyes koncentrációkkal (Kossuth, Petőfi, Jókai, Cxárdonyi, Móra virágdícséretei) s a virágszeretetre vonatkozó szép gondolatok összegyűjtésével segédkezik: az eredmény nem ma­radhat el. Elnök: Szándékosan tűzte ki ezt az előadást. Sokszor megfordul a jász­berényi áll. tanítóképzőintézetben és valahányszor az iskola falai között tartózkodik, mindig úgy érzi, hogy virágos kertben van, mert bármerre néz az ember, körülötte minden virág és mindannyiszor érzi ennek a virágos környezetnek a lélekre gyakorolt üdítő hatását. Az bizonyos, hogy nehéz hozzászólni e tárgyhoz —• mely inkább buzdítás, tanácsadás akar lenni —, mert a megvalósítás anyagi nehézségek miatt akadályokba ütközik. Több helyen azonban már megindult a kezdeményezés és igén örömére szolgálna, ha kerületének minden igazgatója iparkodna megteremteni a virágos iskolát, hogy növendékeiket ezáltal is jobb, igazabb emberré neveljék. Adja a jó Isten, hogy azokat a gondolatokat, amiket az előadó itt mint az ő intézetében már megvalósult tényeket előadott, minél számosabb iskolában valósít­sák meg. III. Dr. Belohorszky Ferenc, nyíregyházi ág. h. ev. gimn. tanár : Önképzőköreink a nemzetnevelés szolgálatában. Előadásában rámutatott mindenekelőtt arra a válságra, amely a világháború befejezése óta az önképzőkörben végbement, s ki­fejtette, hogy csakis az ifjúsággal való szoros kapcsolat teremtheti meg a jövőben az önképzőkör folytatólagos harmonikus életét. A vál­ságból lényegileg pedig egyetlen út van, mely kivezethet : az önképző­kört is bele kell építeni a nemzetnevelés gondolatkörébe. Az új ön­képzőkörnek éppen itt juthat vezetőszerep a gyakorlati téren. Rá kell ébreszteni az ifjúságot a mai legégetőbb sorskérdésekre ; be kell vezetni ezeknek a kérdéseknek alapos, határozott, öntudatos isme­retébe. A népi kérdés, a kisebbségeinkkel való intenzív foglalkozás, a közös magyar sorstudat kiépítése és dunavölgyi szerepünk jelentő­ségének felismerése, nemzetiségeinkkel való alapos, beható foglalkozás szerezheti meg az ifjúság számára az igazi nemzeti öntudatot, bizto­síthatja egyben az önképzőkör nemes feladatát is. Ezt a feladatot azonban komolyan csakis úgy töltheti be, ha az egységes, tervszerű kiépítésű lesz, nemcsak az egyes körökben, hanem az egyes városok iskoláiban és a tankerületben is. Ezért szükségesnek találja az előadó azt, hogy e kérdések közé építsék fel egész évi munkásságukat az egyes körök, az önképzőkörök találkozókat rendezzenek, előadásokat tartsanak, amelyek végeztével az ifjúsági vezetőkkel megbeszéléseken tisztázhatjuk a kérdéseket, tárgyaljuk meg a szükséges tennivalókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom